Nosztalgia vol. 3.

Te úúúristen, hogy mik történtek a múltban.:D Erre a napra kifejezetten emlékszem, meg az Erices szócsatára...:D Ilyenekre mostanság is képes vagyok, de most így belegondolva, hogy milyen régen is volt az alábbi történet, istenem. 

A South Parkos fertőzés már jócskán alább hagyott, most ugyebár Family Guy van a terítéken, de mivel még nem faragtam ki egyik szereplőt sem kőből vagy fából (lsd.: Gally Úr) vagy akár szappanból, ezért felteszem, még nem szállt meg annyira a dolog, mint ama régi időkben a South Park túladagolás során...:D

 Íme:

(2007. 02. 06.)

"Amúgy már tegnap is próbálkoztam, csak 1órányi irkálás után kedves Explorer barátunk úgy döntött, ő bizony feladja a harcot, és küldi nekem a hibaüzeneteit, majdan leáll... Mondom, köszi...:S

Sebaj, ez engem ugyan el nem tántorít! Nekifutok újra, mint SpongyaBob a herkentyű burgernek...:P

Tegnap este felettébb magasröptű beszélgetésben volt részem. Ünnepélyesen körbeültük az asztalt egyesekkel, aztán Eric Cartmen aranyköpéseit elemeztük. Valamiért engem nem nyert meg annyira a "Kuss pics@! Pofádat befogod..."- kezdetű széles körben elterjedt szállóige, de hát érdekel ez valakit??:)

Eric Cartmenről aztán hirtelen átlovagoltunk Eric, a viking barátunkhoz. Senki ne kérdezze, miért... Egyszerűen csak jött... A lényeg csak ezután következett. Véletlenül kicsit félrebeszéltem na. Emil és a detektívek helyett azt mertem mondani, hogy Eric és a detektívek...:) Tudtam én, hogy miről beszélek, vagyis beszélnék, csak hát a név nem stimmelt... Persze egyesek rögtön nekiálltak ugrálni a témán, hogy jah persze Erik... micccsoda egy műveletlen vagy te...:) Azt persze felejtsük el, hogy ő meg mindenféle defektívekről beszélt... Defekt... Aaaaz van...:P És akkor én mertem ráugrani a Defektíves témára... A következő felvonás már mindennek a tetőpontja volt. Ki lettem okítva, csodás ómagyar szófordulatokkal, hogy hjaj, ne játsszak itt nyelvújítót, mert ezt már "ötven évtizedekkel" előttem megtették... :D Mondom, mi van?? Ötven évtizedek?? Hát azt akárhogy is számolom, minimum 500 év, meg hát szegény Kazinczyék is nagyon morcosak lennének, ha ezt hallanák...De hát mindegy...Többszöri próbálkozásra végül sikerült összeraknunk ezt a felettébb bonyolult mondatot, amikor is mindkettőnk elgondolkodott, hogy ténylegesen hány évtizedet kell ilyenkor mondani...:)

(A kép címe: "Érteeeem?")

(Ez itt egy szemléltető kép...:) Semmiféle megszállottságról nincs szó, csak a pillanat heve...:))"

 Hát, ez se ma volt...:)


ALOHA!