Hello, goodbye...

Nos, megint jó sokáig csend volt körülöttem, úgy érzem, a fészbuk térhódítása nem befolyásolja túl kedvezően a blogok életben maradási esélyeit, de én azért igyekszem. Csak, hát a lustaság nagy úr, és engem is elért természetesen az érzés, hogy könnyebb néhányat kattintani és megosztani dolgokat, mint leülni, és megírni egy teljesen új bejegyzést. Na, persze azért szeretek üldögélni, pláne most, hogy a népszámlálás közben már eddig jobban lejártam a csülkeimet, mint egy ütősebb kampányidőszakban, de hát ez van, ezt kell szeretni. Azért azt bevallom, hogy a már eleve régen kialakult elképzelésem a mi kis társadalmunkról a tapasztalatok alapján sajnos tökéletesen helytálló, és itt kivételesen nem a siralmas gazdasági helyzetet kell érteni...

De most péntek van, és nem is kívánok ezzel többet foglalkozni, majd hétfőn.:)

Sajnos szeptember végén drága kis Fricikém sem bírta tovább, úgyhogy majdnem 4 évesen végleg elaludt.:( Úgy hozzánő az emberhez egy ilyen kis állatka, hogy nem is gondolná, amikor csak az állatkereskedésben nézelődik, pedig így van. Nyilván, úgy is kell állni az egész dologhoz, mert azért a környezetemben a legtöbben pár hetet vagy hónapot élt hörcsögeikről számoltak be, és az én kis drágáimon épp ezért csodálkoztak már másfél éves korukban is, nemhogy a hármat is jócskán túllépve. De sajnos nem vagyok varázsló.

Most itt maradt nekem ez a két kis ördögfióka degu, akik szó szerint rosszak, viszont annyira imádni valóak, hogy emellett eltörpülnek a negatívumok.:) Azért azt megfigyeltem, hogy a hörikkel bizony van némi hasonlóságuk. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kis zabás, minden lében kanál, dagi Marxikám, és a sovány, nyugis Fricikém viselkedése a két kis bolondnál ugyanúgy megfigyelhető. Míg Jenny egyre pufókabb, és ő jelentkezik először, ha valami kaját szimatol, és ő is csipog elsőnek, amikor megriad, addig a kis sportos (szó szerint, szinte egész nap a futókerékben edz...:D), karcsúbb és csendes Lizzy Fricikémre ütött.:) Az ember kicsit úgy bánik velük, mintha a gyerekei lennének, vásárláskor például mindig elgondolkodom, hogy mit vihetnék nekik meglepibe... Ez már csak így megy.:)

Ezt a videót pedig a kicsikéim emlékére újra...

ALOHA!