Alvás

Életem egyik legfontosabb szereplője az alvás.:) Azt hiszem, hogy úgy cirka 10 órányi nélkül nem is vagyok teljes ember a nap hátralévő részében. Ezt persze elég nehéz megvalósítani, figyelembe véve, hogy a korai lefekvés a hajnali 2 órát is jelentheti nálam, akárhogy is próbálkozom, még akkor sem, ha egyébként totálisan fáradt vagyok. Amikor az ember agya elkezd kattogni, tervezni a másnapot és eszébe jutnak dolgok, amiket aznap elfelejtett megcsinálni ugyebár, és sorolhatnám. Na, ilyenkor csak még éberebb leszek. De. Már kiskoromban kitaláltam, hogy ha elképzelek bizonyos helyzeteket, amikben mozdulatlanul, kis helyen fekszik az ember, akkor úgy beleélem magamat, hogy egész gyorsan sikerül elaludnom.:D

Az egyik például az, hogy azt képzelem, földönkívüliek vagy szuperintelligens dinoszauruszok, esetleg mozgásérzékelős kísértetek pásztázzák a házat és  környéket, és ha jobban megmozdulok, akkor felfigyelnek rám, és akkor jaj lesz nekem.:D Így ilyenkor jobb, ha egy helyben maradok, jól begubózva, és bizony sok esetben segít is elaludni a dolog.:) Persze ilyenkor nem árt, ha némi zaj is behallatszik kintről, hogy jobban bele tudjam élni magam a dologba.:D A másik tapasztalatom akkor érvényes, amikor valami miatt megébred az ember éjszaka. Ahhoz, hogy tuti biztos vissza tudjak aludni, gyorsan vissza kell emlékeznem az éppen félbeszakadt álomra, és ilyenkor hihetetlenül könnyen visszaalszom. Aki szokott emlékezni az álmaira, az megteheti, hogy már lefekvés után bepróbálkozik a visszaemlékezéssel. Én is ezt szoktam, ha egyébként a bevált sztorik elképzelése nem segít.:D Érdekes dolog, lehet rám furán nézni, de talán az agy kellemesen emlékszik vissza a pihenő állapotában lefolyt álmokra, ezért könnyebb így lemenni alfába. Szerintem.:]

Persze nem mindig vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy kellemes álmokra gondoljak vissza. Mint ahogy a mai legemlékezetesebb is igen furcsa volt...

Az egész eléggé horrorisztikusra sikerült, milyen meglepő.:) Valami elhagyatott épületben voltam, az egyik szobából zaj szűrődött ki. Villany nem volt felkapcsolva, csak egy monitor fénye világította be kékesen a kis szobát. Odamentem a monitorhoz, és mit látok, végre van trailer a Kör 3-hoz!:D Óóó, micsoda öröm, már mióta várom. A következő gondolatom már az volt, hogy most rögtön megosztom a jó hírt Gergővel, amikor is az egész történet elkezdett kissé furcsán alakulni, ugyanis a trailer nem a monitoron folytatódott, hanem a valóságban, végül is a 3D filmek ennyit igazán megengedhetnek maguknak, szóval egész könnyen túljutottam a dolgon. Ám, észre vettem, hogy a falban, ami csupasz téglákból volt kirakva, éktelenkedett egy orbitális lyuk, amiből egyszer csak elkezdett kimászni egy óriási csaj... Na, ő volt Samara... Mondom, ez aztán nagyon izgis, most le is pause-olnám a dolgot, de ilyet nem lehetett, úgyhogy vártam a vicsorgós véget, amikor is Samara kedvesen rám nézett a kútvízben üveges-szürkére áztatott szemeivel... És szerencsére ekkor Ádám felébredt, hogy kimenjen inni, és amilyen halk tud lenni, szerencsére én is felébredtem a dologra, így sikeresen megúsztam a szomorú végemet, amit az álombéli Kör 3 trailer okozott volna...:D És persze kíváncsi lettem volna a folytatásra, de mindenki gondolhatja, hogy inkább nem akartam visszatérni az álomba...:D

Kösz Freddy...;]

ALOHA!