It's no good

Hello, 2012!

2012-01-09T19:31:00.000+01:00

Mit kaptaaaam?:P

Bizony-bizony, Katy Perry Purr parfümjét, ami után már 2010-ben sóvárogtam, de még mindig nem voltak képesek Magyarországra hozni. Már le is tettem róla, de amikor Szombathelyen bontogattam az Ádám szüleitől kapott csomagomat, és a papír alól hirtelen felbukkant a doboz borítója, a szavam is elállt.

Képesek voltak nekem Ausztriában megrendelni Németországból a szettet, hogy én örüljek, és jelentem, a terv sikeresen megvalósult, egyszerűen imádom! Ezt az illatot ráadásul egyenesen rám szabták, attól függetlenül, hogy kinek a neve alatt fut. Viszont, ha továbbra se hozzák be az országba, akkor kín-keservesen kell vele spórolnom, ami nem a legegyszerűbb dolog, bevallom.:D

A csomagban a parfüm mellé még egy tusoló zselé és egy csillámos testápoló is jár, a parfüm cica nyakán lévő nyakörv pedig levehető és gyűrűként funkcionál. Bezony.:] Nagyon elégedett vagyok.:P

Ő lenne az! ♥

ALOHA!

He?

2011-12-18T12:41:00.003+01:00

Most őszintén. Egy Bruce Willis és egy Demi Moore külsejű, fénykorukban és még most is bálványozott párnak mégis hogy a csudába tud születni három ilyen furcsa fizimiskájú gyereke?? Mintha valaki szórakozott volna a genetikával egy kis photoshop segítségével vagy nem is tudom, de szegényeknél valami nagyon nem stimmel...:S Persze lehet, hogy Demi hordozza a lófej-géneket, mert talán rá kicsit jobban hasonlítanak, de nem tudok ezen túllépni...:D

ALOHA!

Retro

2011-11-28T20:58:00.001+01:00

A legtöbb fiatal, aki a 90-es években volt kisgyerek, szívesen menne vissza, akár csak néhány napra a múltba. És, habár ez nehezen lenne megvalósítható, azért még maradtak darabkák, amik legalább gondolatban és érzésekben képesek felidézni a gyerekkor hangulatát. Ilyenek az alábbiakban felsorolt játékok is. Persze ezek csak egy kisebb merítést jelentenek a tizenx évvel ezelőtti felhozatalból, és leginkább a lányos darabokat fogom felsorakoztatni, de ez szerintem még belefér.:)

Hát igen, azok a bizonyos süti babák.:) Az illatukra még mindig emlékszem, vagy legalább is a vaníliásra. Szörnyű csapás volt, hogy nem lehetett őket megenni. Így nevelte a kilencvenes évek önmegtartóztatásra a kislányokat kaja terén, több-kevesebb sikerrel ugyebár...:D

A másik nagy kedvencemet, és persze nem csak az enyémet, a Troll Doll babák személyesítették meg. Eszméletlen, hogy még mindig képes vagyok lelkesedni értük, sikerült is beújítani egyet egy-két éve egy turkálóban, hatalmas kincs.:) Volt belőle kicsi, nagy, puha (bár az már más volt) vagy egészen picike, köves és kő nélküli. Persze a köves volt a legjobb, mert attól lehetett kívánni is valamit.:) Ki gondolta volna, hogy a gyerekek tudatalattijába épülve néhány év múlva végigsöpör rajtuk a köldökpiercing hullám.:D

Nos, a következő darabról egy elég csúnya képet sikerült találnom, de szerintem ettől függetlenül is emlékeznek rá sokan. Víz alá kellett tenni a kis drágát, és akkor kiderült, hogy fiú vagy kislány a kezünkben tartott apróság, attól függően, hogy kék vagy rózsaszín lett-e a pelusa. Emlékszem, általánosban a fiú wc sokkal közelebb volt a termünkhöz, mint a lány, úgyhogy a fiú mosdókagylók állandó vendégei voltunk egy ideig, amíg a "babaúsztatás" erősen divatban volt (utána már csak inni jártunk be a csapokhoz :D).

Bár ilyen babám soha nem volt, mindig nagy áhítattal néztem a Walt Disney délután kötelező játék reklámjai közben az alábbi babát. Olyan szinten pihe-puha és tökéletesen otromba volt, hogy nem tudtam levenni róla a szemem, de valahogy elsikkadt a kívánságlistában, túl nagynak bizonyultam hozzá.:)

A Tininindzsa harci teknőc babák inkább a fiúk körében hódítottak, ahogy az átfordulós autó meg a Transformers is, de én ezekért is oda voltam. Pláne, hogy pakolni lehetett a teknőcök páncéljába.:D Emlékszem, ahogy a fiúk szünetekben összeültek, és nyomták a béna harci izéket a babáikkal, ahelyett, hogy jól telepakolták volna a páncéljukat praktikus kis dolgokkal, mint pici ceruza darab, szerelmes levél és cukorka... Pfff, fiúk...:]

Ó, az éhes vízilovak... Ez a társas elengedhetetlen kelléke volt az osztálytermek játéksarkainak vagy szekrényeinek. Egy olyan darab, amitől tutira idegbeteg lett a gyerek huzamosabb idő után, de ez ma sokkal hamarabb bekövetkezik a gyilok játékok közben, szóval szavunk nem lehet.:)

Az Egércsapda is csak a reklámokból volt ismerős, szerintem nem is volt egy ismerősömnek sem, és így vissza nézve elég kis kezdetleges valamiről van szó, de a maga idejében a legek-legét képviselte, szigorúan a Mateltől.:D

A Szörnyecskékkel együtt a Gizmó vagy Guzmi figurák is körbelengték a mindennapjainkat, nem volt olyan gyerek, aki ne ölelgette volna szívesen ezt a szőrmókot. Nem rég sikerült egy ilyesmit is beszereznem, szintén turiban láttam meg, vagyis Áádáám.:) Csak ezért érdemes bekukkantani turkálókba, már ha az ember szereti a retro játékokat, mert néha bizony rá lehet találni a gyerekkori kedvencekre, potom áron kilóra.:D

Ez a színes izé, aminek a nevét még mindig nem tudnám megmondani, jó sok lépcsőt megjárhatott minden felé. Semmi értelme nem volt igazából, mégis nagy közimádatnak örvendett mind fiúk, mind lányok körében. Én is imádtam, a leleményesebbek karkötőként is használhatták, bár az egy idő után igen kényelmetlen kéztartást követelt meg, de hát a nők már gyerekkorban képesek megszenvedni a divatért.:D

Polly Pocket, Polly Pocket... Még mindig a fülemben cseng a dallam.:) Még ma is létezik egy bizonyos formában, de szerintem az illata sem ugyanaz, mint régebben volt. Ez a mai Sims játék "kőkorszaki" megfelelője is lehetne akár, habár a bővíthetőséghez sajnos nem volt elég egy pénz csalós kód, szigorúan az apukák és anyukák pénztárcája bánta (motherlode).:D Imádtam, hogy a pici talpacskáknak megvolt a pici kis bemélyedés az egyes bútordarabokon, de ha elkallódott a bábu belőle, akkor bizony kellemetlen időszak következett a kislányok életében...

Ki ne emlékezne a cumi mizériára? :) Fiúknak, lányoknak egyaránt lógott a nyakában legalább egy, vagy egy egész csomó, picurka és óriási vagy még csak nem is cumi formájú, de kulcstartónak sem volt utolsó. Volt egy rakat belőle, nem is emlékszem, hova lettek, de belegondolva egy totálisan értelmetlen kis cucc volt, viszont merő ártatlanságból. Szóval nem összetéveszteni a megboldogult(?) rave-partyk elengedhetetlen kellékével...:D

Game Boy. Igen. A legszerencsésebbek kiváltsága volt a kezdet kezdetén. Valami csoda folytán ebbe a körbe én is bele tartoztam anno, és a szerelem a mai napig él bennem iránta.:) Nem is tudom, hova kallódott el az originál példányom, de a régi játékokkal szerencsére a legújabb Nintendókon is lehet játszani, úgyhogy az élményt valamelyest visszaadja, de nem teljesen. Egy Nintendo DS-re szerintem nem fogunk annyira nosztalgikusan visszagondolni, mint a nagy elődre, a Game Boy-ra. Bár ki tudja...

Ohh, a Tamagotchi, meg a Tamagotchi-temető. Mekkora őrület volt ez nem is annyira régen. Egy kis pittyogás, néhány állatot formáló pixel, szép színes burkolat, és a gyerekek meg is őrültek, pláne, hogy némelyik kommunikálni is tudott más példányokkal. Viszont élettartama véges volt, legalább is eleinte, de addigra már el is tűnt a süllyesztőben, mert a gyerekek rákaptak az online állatneveldékre, mint például a Hősember-képző vagy a Teve Club és társaik. Meg volt a varázsa, de nem kár érte.:)

Puppy Surprise, vagy valami hasonló elnevezést kapott ez az interaktív anyakutyus a kicsinyeivel. Meg lehetett zabálni, annyira cuki és puha volt mindegyik, és bár ilyenem nem volt, szerintem hamar meguntam volna, mert sok mindent nem tud vele kezdeni az ember gyereke, hacsak nem minden nap másik bébi kutyával alukál.:) Itt azért kapott helyet, mert iszonyatosan reklámozták, és abban a pár percben nagyon, de nagyon szerettem volna egyet, de utána mégis elsikkadt, úgyhogy biztos valami tudatalattira ható bevágás lehetett az oka.:D

A végére hagytam a Terhes Barbie-t, hisz erről a babáról még nem ejtettem szót, pedig kihagyhatatlan darabkája minden lánygyerek életének. De azért az extravagancia miatt mégis pont ezt a kiadást hozom itt fel. Kifordítható hassal rendelkezett, amiben picike csecsemő pihengélt, aztán "szülés" után könnyen vissza lehetett karcsúsítani a babánkat. Kellemes kis tanulmány volt arról, hogy szülés utján már nem mindig illendő bikinit hordani, és egy indirekt utalás arra, hogy a fiatal terhes/kismama Barbie-k mellé nem jár automatikusan Ken bábu...:]

Nyilván a legtöbb generáció szívesen emlékszik vissza a gyerekkorára, annak az egyszerűségével együtt, de talán a mi "elveszett generációnk" kicsit korán kezdi a nosztalgiázást az elődökhöz képest.:)

ALOHA!

Gyerekjáték

2011-11-14T13:11:00.001+01:00

A minap betévedtünk a Tescóba, ahol cirka egy-másfél órát sikerült is eltölteni a könyv-, illetve a játékosztályon. A végére azért egy picit sikerült ledöbbennem, talán még jobban, mint a gyerekeknek szóló push-up melltartókon anno. Lépten-nyomon olyan könyvecskékbe és foglalkoztató füzetekbe botlottam, amik 3-4-5 éveseknek próbálják megtanítani, hogyan legyenek jó nők, a buli középpontjai, divatcsajszik vagy egyenesen party királynők... A füzetekből megtanulhatják, hogyan lakkozzák a körmüket, milyen magassarkút vegyenek, és kiválaszthatnak akár ruhákat is az egyik oldalon szereplő botsáska alkatú fehérneműs rajzolt nőnek, aki a füzetke szerint hatalmas bulit akar csapni. Már ilyen pici korban szívják csak be nyugodtan az óvodás kislányok, hogy a Barbie babájukhoz képest is erősen anorexiásnak tűnő nőfigura egy bizonyos átlagot testesít meg. De nyugodtan adhatták volna azt a címet is némelyiknek, hogy: Hogyan legyél ordas k..va, mert belelapozva valahogy ez jutott elsőre eszembe... Vajon mi lesz ezzel a generációval, amikor már a mai tinik is huszonéveseket megszégyenítő módon viselkednek vagy néznek ki? Érdekes, hogy a fiúkat célzó könyvek és játékok nem változtak túl sokat, nyilván egyre nagyobb agressziót közvetít a legtöbb katonás és harci játék, elég sok horrorisztikus elemet is képesek már igen kicsi korban befogadni vagy legalábbis azt hiszik, de a lány részlegen lassacskán azzal találkozhatunk, hogy Hófehérke tanítja rúdtáncolni vagy gogózi az ovisokat, hagy tanulják meg a női szerepeket már kicsi korban. Elég érdekes kis felfedező kaland volt ez, de persze megnyugtatok mindenkit, ugyanúgy ott vannak a normális, egészséges játékok és könyvek egyaránt szép számmal, és persze az se baj, ha egy kislány hercegnőset és egy kisfiú katonásat akar játszani, ezek normális dolgok, csak elég nagy és nehéz a szülők felelőssége abban, hogy megtanítsák majd, hol a határ.

ALOHA!

Alvás

2011-11-10T12:28:00.002+01:00

Életem egyik legfontosabb szereplője az alvás.:) Azt hiszem, hogy úgy cirka 10 órányi nélkül nem is vagyok teljes ember a nap hátralévő részében. Ezt persze elég nehéz megvalósítani, figyelembe véve, hogy a korai lefekvés a hajnali 2 órát is jelentheti nálam, akárhogy is próbálkozom, még akkor sem, ha egyébként totálisan fáradt vagyok. Amikor az ember agya elkezd kattogni, tervezni a másnapot és eszébe jutnak dolgok, amiket aznap elfelejtett megcsinálni ugyebár, és sorolhatnám. Na, ilyenkor csak még éberebb leszek. De. Már kiskoromban kitaláltam, hogy ha elképzelek bizonyos helyzeteket, amikben mozdulatlanul, kis helyen fekszik az ember, akkor úgy beleélem magamat, hogy egész gyorsan sikerül elaludnom.:D

Az egyik például az, hogy azt képzelem, földönkívüliek vagy szuperintelligens dinoszauruszok, esetleg mozgásérzékelős kísértetek pásztázzák a házat és környéket, és ha jobban megmozdulok, akkor felfigyelnek rám, és akkor jaj lesz nekem.:D Így ilyenkor jobb, ha egy helyben maradok, jól begubózva, és bizony sok esetben segít is elaludni a dolog.:) Persze ilyenkor nem árt, ha némi zaj is behallatszik kintről, hogy jobban bele tudjam élni magam a dologba.:D A másik tapasztalatom akkor érvényes, amikor valami miatt megébred az ember éjszaka. Ahhoz, hogy tuti biztos vissza tudjak aludni, gyorsan vissza kell emlékeznem az éppen félbeszakadt álomra, és ilyenkor hihetetlenül könnyen visszaalszom. Aki szokott emlékezni az álmaira, az megteheti, hogy már lefekvés után bepróbálkozik a visszaemlékezéssel. Én is ezt szoktam, ha egyébként a bevált sztorik elképzelése nem segít.:D Érdekes dolog, lehet rám furán nézni, de talán az agy kellemesen emlékszik vissza a pihenő állapotában lefolyt álmokra, ezért könnyebb így lemenni alfába. Szerintem.:]

Persze nem mindig vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy kellemes álmokra gondoljak vissza. Mint ahogy a mai legemlékezetesebb is igen furcsa volt...

Az egész eléggé horrorisztikusra sikerült, milyen meglepő.:) Valami elhagyatott épületben voltam, az egyik szobából zaj szűrődött ki. Villany nem volt felkapcsolva, csak egy monitor fénye világította be kékesen a kis szobát. Odamentem a monitorhoz, és mit látok, végre van trailer a Kör 3-hoz!:D Óóó, micsoda öröm, már mióta várom. A következő gondolatom már az volt, hogy most rögtön megosztom a jó hírt Gergővel, amikor is az egész történet elkezdett kissé furcsán alakulni, ugyanis a trailer nem a monitoron folytatódott, hanem a valóságban, végül is a 3D filmek ennyit igazán megengedhetnek maguknak, szóval egész könnyen túljutottam a dolgon. Ám, észre vettem, hogy a falban, ami csupasz téglákból volt kirakva, éktelenkedett egy orbitális lyuk, amiből egyszer csak elkezdett kimászni egy óriási csaj... Na, ő volt Samara... Mondom, ez aztán nagyon izgis, most le is pause-olnám a dolgot, de ilyet nem lehetett, úgyhogy vártam a vicsorgós véget, amikor is Samara kedvesen rám nézett a kútvízben üveges-szürkére áztatott szemeivel... És szerencsére ekkor Ádám felébredt, hogy kimenjen inni, és amilyen halk tud lenni, szerencsére én is felébredtem a dologra, így sikeresen megúsztam a szomorú végemet, amit az álombéli Kör 3 trailer okozott volna...:D És persze kíváncsi lettem volna a folytatásra, de mindenki gondolhatja, hogy inkább nem akartam visszatérni az álomba...:D

Kösz Freddy...;]

ALOHA!

Hello, goodbye...

2011-10-14T15:46:00.001+02:00

Nos, megint jó sokáig csend volt körülöttem, úgy érzem, a fészbuk térhódítása nem befolyásolja túl kedvezően a blogok életben maradási esélyeit, de én azért igyekszem. Csak, hát a lustaság nagy úr, és engem is elért természetesen az érzés, hogy könnyebb néhányat kattintani és megosztani dolgokat, mint leülni, és megírni egy teljesen új bejegyzést. Na, persze azért szeretek üldögélni, pláne most, hogy a népszámlálás közben már eddig jobban lejártam a csülkeimet, mint egy ütősebb kampányidőszakban, de hát ez van, ezt kell szeretni. Azért azt bevallom, hogy a már eleve régen kialakult elképzelésem a mi kis társadalmunkról a tapasztalatok alapján sajnos tökéletesen helytálló, és itt kivételesen nem a siralmas gazdasági helyzetet kell érteni...

De most péntek van, és nem is kívánok ezzel többet foglalkozni, majd hétfőn.:)

Sajnos szeptember végén drága kis Fricikém sem bírta tovább, úgyhogy majdnem 4 évesen végleg elaludt.:( Úgy hozzánő az emberhez egy ilyen kis állatka, hogy nem is gondolná, amikor csak az állatkereskedésben nézelődik, pedig így van. Nyilván, úgy is kell állni az egész dologhoz, mert azért a környezetemben a legtöbben pár hetet vagy hónapot élt hörcsögeikről számoltak be, és az én kis drágáimon épp ezért csodálkoztak már másfél éves korukban is, nemhogy a hármat is jócskán túllépve. De sajnos nem vagyok varázsló.

Most itt maradt nekem ez a két kis ördögfióka degu, akik szó szerint rosszak, viszont annyira imádni valóak, hogy emellett eltörpülnek a negatívumok.:) Azért azt megfigyeltem, hogy a hörikkel bizony van némi hasonlóságuk. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kis zabás, minden lében kanál, dagi Marxikám, és a sovány, nyugis Fricikém viselkedése a két kis bolondnál ugyanúgy megfigyelhető. Míg Jenny egyre pufókabb, és ő jelentkezik először, ha valami kaját szimatol, és ő is csipog elsőnek, amikor megriad, addig a kis sportos (szó szerint, szinte egész nap a futókerékben edz...:D), karcsúbb és csendes Lizzy Fricikémre ütött.:) Az ember kicsit úgy bánik velük, mintha a gyerekei lennének, vásárláskor például mindig elgondolkodom, hogy mit vihetnék nekik meglepibe... Ez már csak így megy.:)

Ezt a videót pedig a kicsikéim emlékére újra...

ALOHA!

Nincs cím

2011-09-02T22:14:00.003+02:00

Hogy én mennyire nem szeretek laptopon írni... Bármiről van is szó, mindig utamba kerül a tapipad, és egyetlen ügyes kézmozdulattal képes vagyok dilitálni aránylag hosszú szövegeket... Most nem feszegetem tovább a témát, pedig grrrrrr....

A lényeg az lett volna, hogy tegnap Rolandékkal beültünk az Akácfába, de egy olyan szinten szaunára hajazó részlegbe, hogy szó szerint folyt rólunk a víz, a hajamból csöpögött... De állítólag hosszas keresgélés után talált rá arra a boxra, amiről szó van, pedig szinte üres volt még ama vendéglátóipari egység, mikor a jó ülőhely keresése történt... :D No sebaj, túléltük, de csak miután helyszínt váltottunk. Rábukkantunk egy parkolóház aljában lévő egész hangulatos kis helyre, egész jó árakkal, ahol ráadásul nem uralkodtak trópusi körülmények, tiszta főnyeremény, én mondom... :D

Egy idő után kicsit gyanús volt, hogy mindenki zöld löttyökkel közlekedik, aztán fel lettem világosítva, hogy ez olyan, mint a macifröccs, csak kiwi szörppel tuningolva. Tehát fehérbor, szóda, kiwi szörp. Hoppá, le vagyok maradva. Valószínűleg jó olcsón vesztegetik, ezért olyan csábító, de az fix, hogy ha túl messze lakik valaki a pulttól, akkor merész dolog bevállalni a cuccot emésztőrendszer szempontjából, ha értitek, mire gondolok... :D

Jah, és mit találtam ma? Hát persze, hogy egy úgy Simon's cat rész, végre, alig győzöm kivárni mindig...:)

ALOHA!

4.

2011-08-09T16:49:00.002+02:00

Ez történt 4 éve:

"csütörtök

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!

// johi // 2007. augusztus 9.

Ma reggel, háromnegyed nyolc körül 3500 grammal és 55 cm-rel megszületett Molnár Alíz, aki rögtön ráüvöltött a világra!:] Héé, itt vagyok, valaki kapcsolja már le a villanyt!!!:D

Bizony, én ma már láttam is őt, és bizton állítom, hogy meseszép kislány. Gyönyörű nagy haja van, (kis tarajos ám) , és valami hihetetlen szép kicsi szája. Egyszerűen tündéri. Levente még nagyon lelkes, és szerető frissensült bratyó, de azért kíváncsi vagyok, mikor kéri, hogy vigyük vissza oda, ahonnan hoztuk a kishúgát...:]"

Bizony, és Molnár Alíz ma 4 éves lett.:)

Hüpp...

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!:']

ALOHA!

Hoppá

2011-08-08T23:06:00.004+02:00

Észre se vettem, és már el is libbent kerek egy hónap blogolás nélkül... Lehet ám így is élni...:D

Sok minden történt az elmúlt hónap alatt, millió kilométer utazgatás, családolás, esküvőzés, most egy kis szusszanás, aztán a nyár végét még kicsit megünnepeljük Balcsin, és ennyi is volt. Ha iskolás lennék, már most egészen biztos, hogy depivel szőtt izgatottság lenne rajtam, hisz a szünetnek lassan vége, de azért a sulikezdésnek is megvan a maga szépsége... Vagyis volt...:) De felnőtt fejjel is rohan ez a nyár, ha belegondol az ember, 4 hónap, és vége az évnek, azért ebben a megvilágításban már nem is fest olyan derűsen a dolog, de persze ha egy pillanatnak is tűnik, azért szerencsére nem így van.:)

Na, és ami miatt ma megint belém nyilallt az érzés, hogy nem kell sokat alukálni már, hogy október legyen, az nem más, mint a Paranormal Activity 3 itthoni mozibemutatója... Debizonyáám!:P

Alig várom.:]

Természetesen, amit igazán várok, az nyilván a Kör 3D, de félek, hogy kb. meg se érem, mire kijön, persze én próbálok pozitívan hozzáállni.:] Sose felejtem el, mikor elmentünk Szilviékkel megnézni a megboldogult Kossuth Moziban az első részt (amire ráadásul egyik barátom elmondása alapján úgy készültem, hogy egy kiscsajról szól, akit hordóba zártak, és nem bírtam felfogni, hogy miért nem tudott kitörni belőle, de ugye ezek csak fránya részletek:D...). Atyám, pont 18 voltam, ami szintén nem ma volt, folyamatosan a szívinfarktus környékezett a film közben, drága Szilvi barátném meg úgy ült mellettem, mint aki legalább is a fagyasztóba jár szaunázni, meg se lebbentette a szempilláját eme igazi klasszikus... De hát vannak ilyenek ugyebár...:D Hjajjj, na mindegy, egyelőre elég lesz ez az októberi paranormalitás és természetesen csakis moziban, akkor kevésbé ijesztő otthon éjszaka...:P

ALOHA!

Tééé

2011-07-08T00:58:00.001+02:00

Már azt hittem, hogy velem van a gond, de kiderült, a hiba nem az én készülékemben van....

Tegnap sikerült csutkára lemerítenem a kártyámat, ezért, mielőtt ez megtörtént volna, igyekeztem találni egy üzletet, ahol a jól bevált módszerrel egy perc alatt orvosolható a probléma. No igen. Az első próbálkozásom kudarcba fulladt, ugyanis a boltban lévő eladó közölte, hogy nem működik valami szerver, és nem tud feltölteni, kártya formátum pediglen nincs. Próbáljam meg később. Jó. Azért tettem egy kísérletet egy újságos bódénál is, ahol mindig árusítanak, érdekes módon, pont elfogyott minden.:O Ókéj, furcsa, de lássuk be, rólam van szó. Sebaj, neki iramodtam, hogy akkor majd szórás közben biztos találok valami jó kis alkalmatosságot Újlipóciában, de ez is csak hiú ábránd maradt, pedig miután a T-mobile-nak hangját kölcsönző színész bácsi (nem jut eszembe a neve, talán az egyik James Bondnak is ő volt a szinkronja :D) belepofázott a párbeszédembe, miszerint mindjárt lenullázódok, sürgetővé vált a helyzet. Mire eljött a megfelelő pillanat, és visszatértem a délelőtt már próbált újságoshoz, az eladó nő közölte, de mintha én robbantottam volna fel a T-s jeladót, hogy hát még mindig semmi, nem működik, és ez botrány, és különben is, menjek vissza másnap délelőtt, addigra talán megjavul... Óóókéj, hát bele csak nem halok, csak kissé frusztráló, de nem gond, előttem a csütörtök, megoldom. Na, miután lejártam a lábamat anyu társaságában, a nagy okos eszem időben szólt, hogy hopp, ne feledd, mobil. Ugrás, itt egy Relay, ahol legnagyobb megdöbbenésemre az ottani eladó ugyanazzal a sztorival hozakodott elő, mint az előző napi. Nem működik, kártya meg márpediglen' nincs... Nah, jól nézünk ki, reménykedjünk a holnapban, de addig is felhívom vonalasról Ádámot, mert a legutolsó beszélgetésnél épp valahol a világ végén csámborgott, és nem tetszik az azóta fennálló csend. Bepötyögöm a számot, kicsöng, várok, majd bele szól egy hang. Furcsa, nem Ádám hang, valami tök idegen pasas. Őőő, jó, hát lehet, hogy csak az a 100x kilométer változtat az orgánumán, mondom a mondanivalóm, de nem nagyon van képben. Jó, bemutatkozom, de hát ennyi idő elég lenne, hogy elfelejtsen?... Végül is, semmi gond... De, mikor rákérdezek, hogy Hajnal Ádám telefonja, azt válaszolja, hogy nem. Na, mondom, jóóóvan Johi, beégtél, de legalább csak telefonon. Nézem, mit ütöttem félre. Többször egymás után leellenőrzöm, mindig ugyanaz a megállapítás. A hívott szám Ádámé, nincs mese. Indul a parázás. Leütötték, kifosztották, megölték, magatehetetlenül hever az út porában, miközben keselyűk csorgatják rá a nyálukat fölötte körözve... Hát, egyszer élünk, felhívom én megint. Kicsöng, hosszan, majd hangposta (amit ezerszer lemondott már...). Ugyanez még egyszer... Na, mondom, faxa...:S Újabb próba, és hála az égnek, felveszi. Fogalma nincs róla, hogy én kivel beszéltem, pláne, hogy az ő számát hívtam, először arra tippelt, hogy az övtáskájával trécseltem, de hamar lehurrogtam a poént, mert abban az idegállapotban nem tűnt humorosnak, meg még most sem...;) A lényeg, hogy valami igen nagy gebasz lehet az utóbbi napokban a T háza táján, mert ennyi bakit egy rakáson ritkán tapasztaltam (Pannonnál töltött majdnem 11 évem során pl., soha...), sőt az ilyen félrekapcsolások is szerintem a telefonközpontos nénik időszaka után kicsit furcsán veszik ki magukat, de a lényeg, holnap újra nekiveselkedek a feltöltési akciónak, és kíváncsian várom a fejleményeket...:D

Na.

ALOHA!

Nosztalgia vol. 7.

2011-07-07T08:00:00.014+02:00

És most következzen életem egyik legmókásabb emléke és bejegyzése, szerintem. Sose fogom elfelejteni, hogy milyen idióta voltam, és így visszatekintve gyerekesnek is tűnik, bár ha a körülmények hasonlóak volnának, ma sem cselekednék máshogy...:) A tanulságot le lehet vonni, de szerintem egyáltalán nem baj, ha az ember kicsit dilis.:)

(2006. 08. 16.)

"Tegnapi este, mondhatni mozgalmas nap után, megkoronázva pizzarendeléssel...:D 

Hosszas gondolkodás után arra a következtetésre jutottunk, hogy pizzát kéne rendelni. A jól bevált, megszokott ellenérvek valahogy most nem játszottak túl nagy szerepet, találtunk ugyanis kiskapukat :P Irány tehát a PP étlap. Fél 11 környékén belevetettük magunkat a pizzakutatásba. Nem volt könnyű. Kizáró ok, a tejfölös, és egyéb, nem paradicsomos alap.:) Ezeket megoldásképp kegyetlenül letakartuk. Megvan!!! Rendeljünk pizzakoktélt, arra tetethetünk 4féle akármilyen feltétet! És aztán majd jól felturbózzuk:D Van itthon olívabogyó, szalámi, sajt...stb...:) Találjuk ki, mi is legyen az a bizonyos 4. Hát, kolbááááááááász, lazac:)...itt elakadtunk, de ezt a két szót vagy 20szor felsoroltuk, kemény munka volt, elfelejteni viszont annál egyszerűbb:) Szóval a másik 2-t én dönthettem el:) Na persze...:) Azért felvetettem, hogy: Tejszínhab?:D De csak akkor, ha nem túl tömény:D Szóval a 3. sonka és végül nagy kedvencem :S, a gomba:) Szóval megvan oké. De fel kell írni, mert el fogjuk felejteni. Oké, papír adott, nemtom, honnan van, de van. Ááááááááá, a tóóólll, kifogyóóóóttt! Gyorsan másikat, áá, ez se fog, már ketten 2felé szaladtunk tollért. Gyorsan, már elmúlt 11!!! Oké, feljegyezve. Persze hívjam én... Hümm-hümm... Lehet, hogy ez könnyű feladatnak tűnik, de én akkor már nagyon...ő...fáradt voltam...:) Telefon kezembe adva, már kicsöng...úristen, csak el ne röhögjem magam... A hátam mögött egyesek nem túl sokat segítettek ebben...:) Nah, felveszik, te jó ég... Megpróbálom felidézni ezt a "pár"beszédet:)  

P lesz a pizzás, E lesz egyesek, Én pedig én leszek :) Furfangos mi? 

Szóval: 

P: - Pizza P. Jó estét kívánok! 

Én: - Szijáá, pizzát szeretnék rendelni....:D /háttérben E: - HIHIHIHÖHHÖHÖHÖHÖ!!:D:D:D 

P: - Rendeltél már tőlünk? 

Én: - Igen...:D 

P: - Egy telefonszámot tudsz mondani?...na itt kicsit megrémültem ám :) 

Én: - 06 20-as.... /hátam mögött E: - Itt a húszas, tessék...:D HIHIHÖHHÖHÖHÖHÖ!! 

P: - Igen??... 

Én: - Hihi, néhhégytizen....hihi!!:D 

P: - xy, akármilyen utca mittoménmiszám, mittoménhanyas kapucsengő x. emelet x. ajtó. Mit szeretnél? 

Én: - Hát egy pizzakoktél lenne .. :D:D Mondhatom a feltétet? 

P: - blablabla, bocsi, igen. 

Én: - hát..lazzaaac.. 

P: - Miva? Jah, bocsi, nem neked. Mondd még egyszer! 

Én: - Lazaac! 

P: - Mi? 

Én: - LAZAAAAAAC!!! toporzékolva :D /háttérben E: "LAZAAAC"! HÖHÖHÖHÖHÖ!!!:D:D / 

        kólbáhhász hihi, sonkhaa, gomba hihhhi... 

P: - Más valami nem lesz? -gondolatban: Úristen, ez ki a huzat, tuti, nem normálisak a másik oldalon... 

Én: - Áhhhá, nem köhöszihhi :D 

P: - Biztos? -gondolatban: ezek totál kész vannak... 

Én: Nöm, köszi szépppehen :D 

Stb.. 

Aztán a kitörés, a röhögéstől való megszakadás, a könnycsorgás, miegymás. E: - Hogy üvöltöztél vele, aszondod: "LÁZÁÁÁÁÁC"! mintha azt mondta volna, hogy nincs lazac, de te mégis azt akarnál, tudod...- P: - Lazac az nincs! Én: - LAZAAAAAAC, DE ÉN LAZACOT AKARÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓK! /toporzékol toporzékol...:) 

Természetesen én sokkal nyugodtabb vagyok, minthogy szánt szándékkal toporzékoljak, pláne emiatt, de felettébb vicces vót. Mondjuk kerek sok percig, amikor már kezdtünk aggódni pizzánk érkezése miatt. Ami még a házban is valahogy nagyon nehezen közlekedett be hozzánk...na igen...:D 

Az ezt követő elnapolt felturbózás a másik fele. Sen ki ne próbáljon meg erre való segédeszközök nélkül olívabogyót magozni, mert az eredmény olívaolajos pép lesz, vagy hámozott olívabogyómag :D 

Az est fénypontja pedig a végre ágyba kerülős, de mit nézzünk DVD-n rész :D Alternatívák: Horrorra akadva 3. - 500adszor, illetve Horrorra akadva 4. 5ödször? Legyen a 3. Na ne, már megint? Már annyiszor láttuk! Najó, akkor a 4. De az meg feliratos. Olvasni akarsz? Hááát.. Akkor a 3. De hát... Ezt csupán csak úgy köbö 5ször játszottuk el, persze minden alkalommal DVD be majd ki, semmi baj.. És a végeredmény? Tudod, mi a durva? Naná, hogy a 3.! :D Azt mondod, sokáig néztük? :D No comment...:D"

Azon sztorik egyike ez, amit akárhányszor képes felidézni az ember, és mindig tud rajta nevetni.:) Legalább is, aki résztvevője volt az eseménynek.:D Azt nem tudom, hogy a Pizza Pariban erről hogy vélekedhet a diszpécser, legközelebb megérdeklődöm!:D Habár mostanság neten rendelünk...;P Tanultam a hibából!:D

Nos, ennyit a nosztalgiázásról.:] Az elkövetkezendő napokban és hetekben utazgatni fogok, hol nagyszülőhöz, hol Szombathelyre, szóval meglássuk, hogy mikor pötyögök legközelebb, de igyekszem minél hamarabb!:)

ALOHA!

Nosztalgia vol. 6.

2011-07-06T08:00:00.002+02:00

Most erre nem is tudok mit mondani, amolyan tipikus szituáció... Persze azóta sokkal érettebb és elővigyázatosabb vagyok!:D A botos témára viszont azóta se jöttem rá, viszont a körülmények még ma is élénken élnek bennem. A másnapos haldokláshoz nincs fogható. Ha kínai főzőcsatorna menne a tévén, és a távirányító elérhetetlen távolságban lenne olyankor, képes lennék egész nap azt nézni...:D De inkább hívnám Ádámot, hogy léééécccííííí....!:D:D:D:D

2007. 01. 26.

"Nah, hogy tegnap mekkora egy elcseszett estém volt, tejjjóisten =S 

Feljegyzem, hogy a Morrison's-ba sosenem megyek többet egy jó ideig!!! (Tanult kollégám mondta, hogy sohase mondjam, hogy soha - ezt előtte is mondták okos emberek ám, tehát biztos igaz. ) 

A tömegnyomor az első benyomásom... szó szerint... Amikor egyszerre 50-en taposnak bele az intim szférámba, az hangyányit frusztrál ám "néha". Persze, nem mindegy, hogy kik, és mikor és milyen körülmények közt... na... Ééééééértem? 

És és egy rettentően aggasztó kérdés: Miért van az, hogy engem minden egyes mulatolós alkalommal kiszúr magának minimum egy darab néger??? Hihetetlen... Velük semmi bajom, csak azzal, hogy vajon miért szúrnak ki. Mondjuk van egy sejtésem, de ez önmagában nem hinném, hogy indok... Á, na, de mindegy is... Bóóórzasztó volt, először jókat röhögtem magamban, szerencsére nem hangosan, amikor énekelgette az éppen futó számokat:D Abszolút más szöveggel, ééééééééééééés a hangszíne... Az volt az, amitől már görcsbe álltam:D Ilyen überherélt hangot még életemben nem hallottam, pedig már volt dolgom visnyogós zenészek munkájával... Ó istenem... Aztán jött a kevésbé vicces része, amikor hát nem tudom... De feltehetőleg megtetszettem neki, az már kezdett aggasztani... Abban a tömegben, ahol minden négyzetcentimen egy másik ember passzírozott, valahogy reménytelennek tűnt a szabadulás... Segííííííííítséééééééééééééééég! De végül sikerült kikecmeregni... 

Tanulság: Soha nem nézek ezentúl potenciális veszélyforrás szemébe! 

Inkább azt mondom: "Visszavonulóóóók, visszavonulóóók...". Mint a bácsi az Enimöl Pleniten, amikor oroszlánokat lesett, és százezer napig közelített hozzájuk, hogy szép lassan szokják meg, meg ilyenek... És volt valami hülye botja, amit mindig magával vitt, de az nem derült ki, hogy mi is a funkciója. Olyan bot volt, mint a Mikulásé, ilyen csíkos nyalóka alakú, és köbö 20kilósnak nézett ki.(Persze nem volt csíkos.) "Egyesek" szerint egy puskával sokkal többre ment volna. De ebben mondjuk igaza volt, mert akárhogy is agyaltam, hogy mire is jó az a bot, nem jöttem rá. Mert lehet, hogy nem akarja lelőni szegény támadó oroszlánokat, de hát most egy bottal nemtom, mire mehetett volna. Fejbe vágja vele, akkor is kipurcan szerencsétlen... Ha meg menekülni kell, akkor csak nehezíti a dolgát az a hatalmas husáng. És magával vitte még a tóba is, mert onnan is leskelődött ám az oroszlánfalkára!!! Azon gondolkodtam akkor, mekkora vicc lenne, ha nagyban leskelődik a jajdeveszélyes oroszlánokra, és hátulról 40 aligátor lecsap rá. És akkor ennyi, szép műsor volt, meg tanulságos is.=) Hm... De mondja már meg valaki, az a bot mire lehetett jóóóóóó!!!??? Várom az ötleteket, de tényleg!!!" 

:)

ALOHA!

Nosztalgia vol. 5.

2011-07-05T08:00:00.004+02:00

A 2006-os kampány bizony nem volt könnyű... Nem, mintha a 2010-es az lett volna, de valahogy mégis könnyebben túlestünk rajta, és persze nem is akárhogy... Amíg élek, nem felejtem el azt az ezer fokos hőmérsékletet, ami a betonról a duplájával gőzölgött vissza, és a lépcsőházak igazi oázist jelentettek eme sivatagi körülmények között...:)

Mikor megírtam ezt a bejegyzést, még nem is sejtettem, hogy pont egy évre rá látja meg a napvilágot Alízka.:) Ohh, de romantikus.:)

Nah, íme:

2006. 08. 09.

"Hm, hangyányit fáradtnak érzem magamat, habár, lehet, hogy csak beképzelem...:) "Néha" belegondolok hülyeségekbe, például abba, hogy mi van, ha már rég lejártam a lábamat, és azért fáj, mert túlságosan erőlködöm a maradék bokámmal a cipőt a lábHeLYemen tartani... Nah, mondom én, hogy hülyeség... Ennél már csak az volt keményebb, mikor határozott késztetést éreztem, hogy úgy folytassam tovább gyalogutamat, mint egy gorilla...tudom...furi...(höhö.most eszembe jutott valami...:P)...Na, a lényeg, hogy komolyan beleéltem magamat, hogy kényelmes gorilla-style-ban fogom tovább róni az utcákat, az ökleimmel tolva előre a testemet:D Darwin bácsi tudott valamit...:P Bár én kevésbé majomszabású gerilla ősökkel jobban kibékülnék.../remélem, valóban csak képzeltem a dolgot, és nem tettem meg...habár ez sok mindent megmagyarázna...:D/ 

Nah jó, azt hiszem, agyilag sem vagyok valami fitt... Fittségről jut eszembe... Voltam ma megint jó pár házban, de az egyiknek olyan, de olyan..."koszosöregnénilakás"-szaga volt, hogy azt hittem, menten kifordulok magamból; aztán rájöttem, elég, ha csak a házból fordulok ki, szóval rekord gyorsasággal nyomtam a postaládákba a nyomnivalókat... A magamból való kifordulást inkább különleges alkalmakra tartogatom, bizony. Határozottan kérek "egyeseket", hogy idő előtt ne akarják elérni ezt!!! ;) Köszönöm..." 

Hehe, na igen...

ALOHA!

Nosztalgia vol. 4.

2011-07-04T08:00:00.002+02:00

Emlékszem, Ádám már akkor ismerte az állatkerttel kapcsolatos fenntartásaimat, mielőtt összejöttünk volna, köszönhetően a blogomnak.:D Szerencsére és a sikeres terápiának köszönhetően, már képes vagyok undor nélkül elmenni a majomház mellett és a kengurukra is igyekszem más szemmel nézni, amennyire csak képes vagyok rá, de az alábbi élményen igen nehéz volt túltenni magamat anno...:D

Állatkert-látogatás:

(2007. 03. 16.)

"No, ma voltunk áááállatkertben!! Élmény volt, sőt... Rájöttem, hogy nem hiába mondjuk sokszor ilyen meg olyan "érdekesen" viselkedő emberekre, hogy perverz állat... Ejj-ejj... Először a Majomházban láttam valami gyomorforgatót... Egy fiú majom (milyen meglepő...:P) nagy bőszen ült velünk szemben a kis faágán, amikor furcsa mozdulatsorra lettünk figyelmesek... Aki még nem töltötte be a 18-at, kérem, ne olvassa a pont után tovább, amíg nem szólok!:)... Tehát. Ücsörgött a szentem a helyén, amikor a kezével ahhoz a bizonyos testrészéhez nyúlt. De nem is akárhogy! Először csak csavargatta vagy nem is tudom, hogy mit csinált, aztán nyújtani kezdte, ami így ránézésre nekem fájt volna... De utána! Nekiállt gyurmázni vele, de szó szerint... Olyan volt, mint amikor kiskorunkban kígyót csináltunk gyurmából, és a két tenyerünk közt sodorgattuk hosszúkássá a gyurmagolyót... Apám!!! És hab a tortára, hogy utána nekiállt nyalogatni a nem túl tiszta kezét... Gyorsan ki is fordultunk a helyszínről, akár a gyomrom...:S De ez mind nem volt elég... Sétálgattunk a kenguruk felé. Aranyos, szép, okos kengurúúú... Mit csinált?? Gondolom, udvarolni akart, vagy mi a szösz... Tetszett neki a kenguru lány, az látható volt... Bizonyos érdekes alakú szervei bizonyos érdekes helyekről bukkantak elő, és célozták be szerencsétlen nőstényt, aki vagy a félelemtől vagy az izgalomtól, de elkezdett pisilni vagy valami mást csinálni... Khm... A fiú kenguru nem volt szívbajos, nekiállt inni belőle, mint valami fali kútból...:X Hát ne is haragudj, de azért ez nekem egyszerre sok volt. Egy nap alatt két aranyos kis állatfajból kiábrándulni nekem így kemény na...

Jahhh, még valami! Szerintem az állatok már a Zoo-csemege gondolatától is frászt kapnak. Mert alighogy sikerült lecsapni egy csomagnyira, az áhított pupu teve olyan gyorsasággal tűnt el, ahogy Gergő szokott a Barátok Közt elől. És ez már fokmérő! Szóval nem lehetett sehogy se odaédesgetni utána. Meghallotta, ahogy bejelentjük a Zoo-csemege vásárlást, és sitty-sutty... Persze, mire odaértünk, már a zsiráfok is felszívódtak... utolsó reményem a vízilovakkal kapcsolatban is szertefoszlott. Szerintem ők is meghallották a zacskó csörgést... Addig ott tátották a szájukat a sok kis kölöknek meg minden, mikor azonban célbavettem őket (mert hát mégse dobálhatom a hátukat ezzel a..), száj becsuk, merül... Na kössz... Szóval nemtom, honnan veszik, hogy szerencsétlenek szeretik azt a kaját. 

Na mindegy, érdekes volt, csak hát nehéz lesz újra megkedvelnem a fent említett két állatfajt... Legalábbis azok némely perverz egyedét... Habár, ha belegondolok, az emberekkel nap, mint nap így vagyok, tehát... Dolgozom rajta!:)" 

Na, de most mondja valaki, hogy nem volt igazam!:D

ALOHA!

Nosztalgia vol. 3.

2011-07-03T08:00:00.022+02:00

Te úúúristen, hogy mik történtek a múltban.:D Erre a napra kifejezetten emlékszem, meg az Erices szócsatára...:D Ilyenekre mostanság is képes vagyok, de most így belegondolva, hogy milyen régen is volt az alábbi történet, istenem.

A South Parkos fertőzés már jócskán alább hagyott, most ugyebár Family Guy van a terítéken, de mivel még nem faragtam ki egyik szereplőt sem kőből vagy fából (lsd.: Gally Úr) vagy akár szappanból, ezért felteszem, még nem szállt meg annyira a dolog, mint ama régi időkben a South Park túladagolás során...:D

Íme:

(2007. 02. 06.)

"Amúgy már tegnap is próbálkoztam, csak 1órányi irkálás után kedves Explorer barátunk úgy döntött, ő bizony feladja a harcot, és küldi nekem a hibaüzeneteit, majdan leáll... Mondom, köszi...:S 

Sebaj, ez engem ugyan el nem tántorít! Nekifutok újra, mint SpongyaBob a herkentyű burgernek...:P 

Tegnap este felettébb magasröptű beszélgetésben volt részem. Ünnepélyesen körbeültük az asztalt egyesekkel, aztán Eric Cartmen aranyköpéseit elemeztük. Valamiért engem nem nyert meg annyira a "Kuss pics@! Pofádat befogod..."- kezdetű széles körben elterjedt szállóige, de hát érdekel ez valakit??:) 

Eric Cartmenről aztán hirtelen átlovagoltunk Eric, a viking barátunkhoz. Senki ne kérdezze, miért... Egyszerűen csak jött... A lényeg csak ezután következett. Véletlenül kicsit félrebeszéltem na. Emil és a detektívek helyett azt mertem mondani, hogy Eric és a detektívek...:) Tudtam én, hogy miről beszélek, vagyis beszélnék, csak hát a név nem stimmelt... Persze egyesek rögtön nekiálltak ugrálni a témán, hogy jah persze Erik... micccsoda egy műveletlen vagy te...:) Azt persze felejtsük el, hogy ő meg mindenféle defektívekről beszélt... Defekt... Aaaaz van...:P És akkor én mertem ráugrani a Defektíves témára... A következő felvonás már mindennek a tetőpontja volt. Ki lettem okítva, csodás ómagyar szófordulatokkal, hogy hjaj, ne játsszak itt nyelvújítót, mert ezt már "ötven évtizedekkel" előttem megtették... :D Mondom, mi van?? Ötven évtizedek?? Hát azt akárhogy is számolom, minimum 500 év, meg hát szegény Kazinczyék is nagyon morcosak lennének, ha ezt hallanák...De hát mindegy...Többszöri próbálkozásra végül sikerült összeraknunk ezt a felettébb bonyolult mondatot, amikor is mindkettőnk elgondolkodott, hogy ténylegesen hány évtizedet kell ilyenkor mondani...:) 

(A kép címe: "Érteeeem?") 

(Ez itt egy szemléltető kép...:) Semmiféle megszállottságról nincs szó, csak a pillanat heve...:))"

Hát, ez se ma volt...:)

ALOHA!

Nosztalgia vol. 2.

2011-07-02T15:46:00.002+02:00

Erre a bejegyzésre nem is annyira emlékeztem, de amikor belefutottam, valahogy aktuálisnak tűnt... Most úgyis a karrierépítés, de legalábbis álláskeresés a fő program, úgyhogy gondoltam, egy próbát megér, hátha kapok egy kis iránymutatást, hogyan tovább...:]

(2007. 12. 26.)

"Hjajj, találtam ma egy linket ! Ajánlom mindenkinek, aki még nem tudja, hogy mi lesz, ha nagy lesz!:D 

Ezek szerint: 

Molnár Mónika:

Betegesen perverz, illetve Pornósztár... miért pont ez a kettő...:D De Erika gépén egészen más megoldás született...: Helyi paraszt, akit mindig a kocsmában látsz... Hm hm...:D

Szerintem csodálatos karrier elé nézek...:] 

...

Hát fene tudja!:P Végre igazán kiteljesedhetek!:D 

No, akkor most megyek, és a tettek mezejére lépek..." 

Hát, annyit elárulok, az utóbbit dobta most is a gép... Aztán kitaláltam, hogy rákeresek szimplán a Johi-ra, hátha itt rontottam el... Nos, azt hiszem, az új eredményem, a Pattanásos tini szerepről már lekéstem, úgyhogy marad a helyi p.... :D

ALOHA!

Nosztalgia vol. 1.

2011-07-01T21:20:00.002+02:00

Hát, sikeresen elhasaltam a vizsgán, ahogy illik, úgyhogy találkozunk januárban... Mintha Murphy törvényeit rám írták volna, legalább is néhányat közülük... Több szót nem is érdemel eme csodás esemény...

Azért levezettük a feszültséget, mert megérdemlem. Nos, az biztos, hogy kijöttem a gyakorlatból, ami az oh-csoportot illeti, de mint tudjuk, ez könnyen orvosolható.:) Életem néhány pillanata pedig örök feledésbe merült az estével kapcsolatban.:D De talán nem is gond.:D

Szokásom visszaolvasgatni a blogomban, jobban mondva a blogjaimban, mert ez már a harmadik cím, ahol működöm. Az első még a jó öreg messenger programmal, illetve profillal fűződött össze, aztán átköltöztem évekre a freeblogra, amit kinőve eme tárhelyen kezdtem új életet, vagyis folytattam a régit.:) Lényeg a lényeg, hogy már 7 éve szórakoztatom ~~a népet~~ magamat az írogatással, hol mókás, hol pedig depis szüleményekkel, de azért általában valahol a kettő között. Vannak igazi nagy kedvenceim, úgyhogy arra gondoltam, hogy ha már a nyár a tévében is az ismétlésekről szól, ezért egy hétig minden nap közzéteszem blogolós életem szerintem legmókásabb vagy inkább legemlékezetesebb darabjait.:) Éljen a nosztalgia!:)

Íme az első, az egyik legfurcsább és legviccesebb emlékem:
(2006. 11. 12.)

„Aztán... Hát a tegnap este ezután... Vicces volt mondhatni:) Némelyek azt hitték, póker parti lesz, de aztán megjelent Gergő és jómagam, a két anti póker parti arc (fú, ezt a szót össze lehetne keverni különféle módokon, tök érdekes szóösszetételek alakulnának ki....óóókéééé:S:)), és hát mondanom se kell...:) Volt minden féle jó, a végén meg, mint valami lakásfelújító showműsorban, nekiláttunk kettem rendbe kapni a konyhát, épp csak előtte és utána képeket nem csináltunk:) Hát, néha rájönnek ilyen dolgok az emberre...:)
Aztán indultunk hazafelé... Hát bizony:) Az út éjszakaival Kaszásról szuper Angyalföldig, ömm pici buszra várakozással eddig 3/4 órát szokott igénybe venni...Megjegyzem, EDDIG...:D Szóval, a buszra várakozás aránylag korán elkezdődött, okosan kiszámoltuk, mikorra ér hozzánk. De persze ki az, aki szeret várni... Hát elindultunk egy megállónyit előre, volt még 15 percünk úgyis.. Átverekedtük magunkat néhány sín közt, aztán robogtunk a célállomás felé. Időben teljesen jók voltunk, csupán a hellyel volt némi gond. Ugyanis egy FÉL megállóval korábban hagytuk abba a menetelést, ami pont arra volt elég, hogy ámbár a kívánt buszra szálltunk, az valahogy mégis az ellenkező irányba indult... Nem akartam eleinte hinni a szememnek, az eszemnek, semminek, de amikor az Árpád híd helyett az Eurocenternél kötöttünk ki, kisebb gombóc kezdett dagadni a torkomban... Nem csak az enyémben...:S:D Sejthető, hogy volt dühöngés, az a retek busz...vagyis buszmegálló basszus...csak picit kellett volna tovább menni...no mindegy, mentünk mi így jóval tovább:D Messzebb voltunk Angyalföldtől, mint mikor hazaindultunk... Megkérdeztem a sofőrt, hogy de hát ez hogy lehet, mit rontottunk el... Ő szívélyesen válaszolt, hogy "de hát végig jöttünk Angyalföldön..."... Mi az, hogy végig jöttünk? Most szálltunk fel két megállóval ezelőtt baaaazzzzz!!! Azért akkora suttyók nem vagyunk, hogy átbuszozzuk az éjszakát...habár...majdnem így lett, a sofőr meg szerintem a későbbiekben már teljesen biztos volt benne, hogy tényleg a buszon akarunk melegedni este...:S
Elindultunk hát a valóban Árpád híd felé közlekedő éjszakai 1-es felé. Megnéztük, hogy ugyan mikor jön... Csúcs, van 20 perc, hát üssük el valamivel ugye, elindultunk a következő megállóig... Már kezdtük poénra venni a figurát...jobb volt az úgy nekünk...:) Megérkeztünk.... Egy órával az után, hogy elindultunk Kaszásról haza ugyebár... No mindegy... Megfordult a fejünkben, hogy ejj, mekkora lenne, ha véletlenül pont nem figyelnénk, és elszáguldana mellettünk a busz...volt már erre példa, csak akkor nagyon is figyeltünk...:S (Kedves 4-es busz vezetője valahogy nem vette figyelembe, hogy áthelyezték a busz megállóját 100 méterrel visszább... Erre rájöttünk akkor, odabumliztunk, vártunk és vártunk, és egyszer csak jött a busz, és azzal a lendülettel nem is állt meg... csak a régi megállóban... na...:X) Szóval visszatérve, szerencsére jött az a fránya busz, kedvenc sofőrünkkel megspékelve, aki már tuti, hogy busz fetisisztának képzelt minket, ráadásul látszott rajta, hogy imádja a munkáját...:S
Végre megkezdődött az út, ami haza vezetett, de ebben csakis akkor mertünk valóban bízni, amikor biztossá vált, hogy hazafelé tartunk... Voltak persze rémképek... Pölö, amikor első megállói pont Kaszás felé estek... Féééééltünk, bár bizonyos voltam benne, hogy ez a jó járat... Aztán megállt, ott, ahol mi több mint egy órával azelőtt felszálltunk ráááá... Vagyis fél megállóval később... Ez volt ugyanis a baj... Jaaahj... Felettébb kellemetlen érzés volt, habár igen jól elszórakoztattuk mi egymás út közben...
Amikor már vészesen közeledtünk végre célunk felé, és jött az áhított megálló, hirtelen belém nyilallt a gondolat, hogy mi lesz, ha most nem áll meg, vagy pláne, ha gonoszságból, mivel mi végre leszállnánk, nekiáll tolatni egészen vissza az Eurocenterig... Persze ez rémkép maradt...
Vége lett hát az ámokfutásunknak az éjszakain sötöbö... De, hogy egy százszor bejáratott utat így félrenézni, jézusom...:S:D
És, ami lezárta a napot... Persze egyesekkel megint jött a huza-vona szó szerint, hogy a hálószobában kell aludni, nem a kanapén, de aztán juppí, a megérdemelt vízszint... kemény 3órán át...:S És, hogy mit álmodtam? Hohhhó, méltó pont arra a bizonyos I-re...
Sétálgattunk, akarom mondani, robogtunk a kihalt éjszakai utcán, ami valójában egy másik világ volt. Aztán rájöttünk, hogy haza kell menni, beszálltunk egy lavór formájú űrhajóba, aminek nem volt semmi fedele, nekünk se volt semmi űrcuccunk, aztán hipertérugrást vittünk véghez... Fejjel lefelé!!! Kajak féltem, hogy kiesek, ráadásul éreztem, hogy cefetül szorít a tüdőm, mintha a nem létező légnyomás akarna összeroppantani... Én, nagy eszemmel álmomban vissza akartam tartani közben a lélegzetemet, mert hát az űrben ugye nincsen levegő meg ilyenek... Meglepődtem, mikor nem fagyott le a fejem, amint azt egy igen minőségi sci-fiben láttam... Szóval ilyen gondolatok járnak a fejemben néha álmomban... Érdekes:D Habár a hipertérugrás is tudom, hogy miért van ám!!! Egyesek a jól bejáratott pinball játékkal püttyögtek egyik éjszaka:D Hát, nosztalgia, nosztalgia...:)”

ALOHA!

Szenvedés

2011-06-13T21:22:00.002+02:00

Szenvedek, ennél jobb kifejezést most nem találok a jelenlegi helyzetre... Döntöm magamba a Monster-hadakat, lassan már függőséget is érzek, de a kívánt hatás jobbára elmarad... Felkelni álmos vagyok, lefeküdni ideges, mert még biztos ki lehetne használni az időt egy kis tanulásra... Ha nem teszem, továbbra is forgolódok addig, ameddig akár tanulhattam is volna, de ha tanulok alvás helyett, ideges leszek, mert rájövök, hogy elakadtam, de keményen, és a fejem nem fogadja be az anyagot, amit már legkevesebb, egyszer megtanultam... De kérdem én, amikor meglátja az ember lánya, hogy az előtte lévő oldalon több a szám és a százalék jel, mint a szöveg, akkor talán kicsit jogosnak is érezheti a kétségbeesést, nem?... Szörnyethalok, és nem haladok, és most jól kidühöngöm itt magam, aztán levezetem, és vissza a harcmezőre... Félek.:( Szeretném már, ha vége lenne ennek a résznek, és jönne az új, mert kezd fáradni a karakterem... Micsoda sorozatos metafora...:]

Apropó, sorozat. Mostanában sokat nosztalgiázom. A 90-es évekről leginkább, a többire vagy nem emlékszem, vagy még nem eléggé nosztalgia, vagy talán sose lesz az. A fiúbandák, a gyerek- és kamaszműsorok, az "első generációs" Nickelodeon, Clarissa, Kenen és Kel, a Kifordított fiú, a Fecsegő tipegők, Adrien Mole, az Aki bújt, aki nem (Ready or Not - sehol nem találom szinkronosan), a Kölyökidő, a Kamaszodó kamaszadó, a Xénia -láz, a walkman, a kazetta másolás, a kézi konzolok, a hajlítós ceruza, az igazi Disney filmek, és sorolhatnám még. Egyre erősebben üti fel a fejét a visszavágyódás érzése, persze valószínűleg a gyerek-, kiskamasz-korom miatt érzem ezt. Aki 20 évvel idősebb, talán a 70-es éveket hiányolja, de nem biztos. Ez a mi elveszett generációnk átka szerintem, a nyolcvanasok visszatérő álma, ahogy visszavágyunk a biztosba. Nem is tudom. A tv műsorok tekintetében akkor még hagyták gyereknek lenni a gyereket, sőt, talán még ott is tartani őket (minket) kicsit, ma már a 9 évesek is a Playboy villa lányait nézik a Viván, és a popdaráló bekapja az ízlésüket... Nem azt mondom, hogy a Happy Gang vagy az Emergency House kéne a népnek, de ami most van, az már kicsit rohad... Nosztalgiázni persze 10-15 év múlva is fognak az akkori huszonévesek, de hogy valójában mire, az kérdés számomra, mert ez az ömlesztett igénytelenség kevés ahhoz, hogy az ember úgy igazából ragaszkodjon hozzá mint emlék, ráadásul olyan hamar és hirtelen szakítják el a gyerekkortól a fiatalokat, hogy talán addigra már nem is fognak rá emlékezni eléggé, hogy nosztalgiázhassanak...:S

Na, tessék... Most vagy visszamennék 15 évet vagy előre másfél hetet, és önkívületi állapotban bulizni. (Remélem, lesz mire!...:S)

ALOHA!

Wáááá!

2011-06-02T23:24:00.001+02:00

Közeleg a nagy nap, és az ideg eszi a gyomromat, kezdek kissé megőrülni, és a tanulás ettől még nehezebb... Hjajj... Mindent csinálnék, már a mosogatás is felértékelődött a szememben mint időtöltés, ami a tanulás közben szünetként funkcionálhat... Na mindegy...

Volt mostanság időm és alkalmam is elég, hogy megfigyeljek egy rendkívül érdekes jelenséget. Napközben szinte mindig megy a tv a háttérben (tanulni tv-zaj nélkül szerintem már nem is tudnék...), és vannak a tipikus műsorok, amiket szívesen nézek/hallgatok is, illetve van az elmegy kategóriába sorolható Dawson és a haverok című csoda... Ez utóbbit előszeretettel néztem tini koromban, és már akkor is valahogy túl fiatalnak éreztem magamat a szereplőkhöz és azok viselkedéséhez képest, pedig jóformán a sorozatbeli szerepük korával voltam egyidős. 15 évesként kezdik az elején, bár kinézetre sokuk egy kifejlett 30-ast formál inkább (és a valóság sincs túl messze ettől...), majd több éven keresztül a 16-ot tapossák, de ami akkoriban nem tűnt fel, most pedig igen, az az, hogy részenként legalább 10 alkalommal ejtik ki a szájukon, legtöbbször Dawson, hogy "16 éves vagyok/vagy/vagyunk/vagytok..." stb... Mintha így próbálnának hatni a tudatalattinkra, hogy ők igenis kamaszok, nem pedig huszonéves felnőttek, akiknél már kőkemény borosta és mellszőrzet próbál szabad utat nyerni az alapozó és a ruhák alól, ráadásul olyan lehetetlen barokkos körmondatokban kommunikálnak egymással (és persze nyíltan) az élet kisebb-nagyobb őket érintő kérdéseiről (szex/SZEX), amit szerintem az ókori görög bölcsek is megirigyelnének... Persze arra azért figyeltek az írók is, hogy néhol elböffentsenek egy-egy fiatalosnak tartott szót... Ami kb. a haver-ban ki is merül... Jó, tudom, a 90-es évekről és annak "tini" sztárjairól beszélek, amit egyébként imádok (mármint a 90-es éveket :)), de most már azt hiszem, rájöttem, miért is nem emlékszem a sorozat végére vagy legalábbis későbbi évadaira tini éveimből... Annyira természetellenes az egész, hogy szerintem belefáradtam a nézésébe, pedig eleinte még nagyon drukkoltam, hogy jöjjön már össze Joey és a lófejű Dawson (akitől még most is félek), de végül örülök, hogy az előbbi Tom Cruise-t választotta...:D:D

Nos, eme bejegyzés kifejezetten érdekfeszítő lehet annak, aki nem nézte, és nem is tudja, mi ez a sorozat...:D Sebaj, kiírtam magamból, mert ez még annál is jobban felheccel, mint hogy a Barátok Közt-ben sosem isszák meg a kikért vagy kiöntött üdítőjüket... Kivéve a Lacit, aki meg folyton zabál, és persze közben csámcsogva beszél is... Vááááááá....:D

Na jól van, befejezem, mielőtt túlzottan belelendülnék...:D

ALOHA!

Ünnepnap :)

2011-05-12T21:33:00.000+02:00

Szép nap ez a mai, Ádám végre elkészült a The Show klippel, ami ahhoz képest, hogy az első videoklipje, már egy külföldi grime oldalra is kikerült (grimedaily.com), a többiről nem is beszélve. Hopp.:) Büszke vagyok, nincs mese.:P

ALOHA!

Grrr...

2011-05-07T23:26:00.000+02:00

Áhh, én tényleg megértem, hogy a Csillag Születik egy kis önbizalmat akart önteni a vak kislányba és az első fellépését követően folyamatosan kő hamis Timicsen-be, de kérem... Hogy az egyetlen valamire való hang (na jó, még ott maradt a kis Attila fiú a 70-es évekből) már most elvérezzen? Inkább hallgatok egy 47 vagy hány éves, jó hangú hapit, minthogy szörnyülködjek egy tiszta hangot sem találó, magyarul nem beszélő Janicsák Veca utánzat miatt... A vergődő tarajos pantomimesről már nem is beszélek... Tőle kezdettől fogva rettegek, de ez már az én pszichiátriai kartonomra vonatkozik...:] Az egész műsor harmat gyenge sajnos, már a legutóbbi Megasztárt is alulmúlja, ami pedig igazi teljesítmény... Jaaajjj...

ALOHA!

Animals

2011-05-04T20:29:00.002+02:00

Jaj, ezt az oldalt már jó ideje közzé akartam tenni...:D Annyira édes, tipikus macskás kis képregényszerűség.:)

És, ha már macska, akkor Simon's cat. Íme a legutóbbi szösszenet tőle:

Hiába nem vagyok macska tulaj, de abban biztos vagyok, hogy ezeknek igenis van közük a valósághoz.:)

És, ha már macska, akkor egy pár szót a degukról. Sikerült elérnem, hogy eléggé odalegyenek értem, vagy csak a kaját és szabadságot adó kezemért, de ma már gond nélkül ücsörögtek a tenyeremben, mikor benyúltam hozzájuk, sőt, szó szerint lökdösték egymást, hogy sorra kerüljenek. Nem vicc, ezek az állatkák valóban ilyeneket művelnek. Folyamatosan játszanak, egymással leginkább, és jó hangosan (a játék közben kiadott csipogós csicsergésen kívül is :)). Tegnap kicsit kiengedtük őket a lakásban, hagy futkorásszanak szabadon. Persze előtte eltorlaszoltuk a lehetséges búvóhelyeket, ahonnan nem tudnánk előhalászni őket. Mit ne mondjak, a hörikhez képest fénysebességgel képesek száguldani...:D És persze egymás után futkorásztak, mint a kergetőző gyerekek. Nagyon rosszcsontok, de ez egyáltalán nem baj. A mókuskereket úgy látom, függőágynak nézik, az utóbbi napokban folyton abban lazsálnak vagy alszanak este, persze együtt, hogy máshogy.:) Ma pedig már elértem azt is, hogy a ketrecből kijőve a Lizzy végigfutott a karomon, majd az ölemben kötött ki. Na persze a visszairányítás nem volt túl egyszerű, mert nem győzöm mondani, halvány közük nincs ahhoz, amit én a Marxiékkal megszoktam...:) Apropó. Fricikém újra rálelt a fiatalságára, mert a neki berakott wcpapír-guriga olyan hatással volt rá, amitől úgy bepörgött, akár egy kölyökhörcsög.:) Órákon át kint volt, amit pedig nem szokott, tépkedte, szaggatta a gurigát, bujkált benne, ki-be járt a házikójába és azon kívülre, az étvágya is megjött rendesen (ki tudja, mivel kezelik ezeket a gurigákat...), többször is feltankolta a pofazacskóit úgy, hogy csodálkoztam, hogy fért még be a házikó ablakán (igen, az ajtó nála nem játszik :)). Szóval a kislányok nem csak a mi életüket, de a Friciét is felforgatták hirtelen, persze jó értelemben véve.:)

Megint mutatok pár képet a kis büdikről (csak szeretetből mondom, mert (még) nem büdösek :)).

ALOHA!

Mik vannak?

2011-05-03T21:48:00.000+02:00

Jól meg lett mondva nekem újra, hogy nem tetszem blogolni... Igaz, sorry... Mostanában, ha épp semmi mással nem kell foglalkoznom, akkor az Odaát-függőségemnek hódolok...:] Totális megszállottságom jele, hogy ma egy "egészestés" odaátos álomnak örülhettem... Fuhh, mindenféle kamus démonok üldöztek, a végére elég kellemetlen is lett a helyzet, úgyhogy fel is riadtam, de az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy Dean és Sam a közelben sem voltak...:'( Hüpp... Pedig, ha kevesebb démon és több Winchester fiú lett volna benne, addig húztam volna, amíg csak bírom...:P Na mindegy...

Új családtag érkezett hozzánk, jobban mondva kettő... A két 8hetes degu kislány (tesók) birtokba is vette új otthonát, ami végre ismét megtelt élettel. Van valami ezekben a kis rágcsálókban, ami nélkül üres lenne a lakás. (Nem a sok kakira gondolok...:)) Szegény Fricikém eddig olyan kérdően nézett a mellette tátongó üres részre, ahol régen a Marxi ketrece foglalt helyet, most pedig újra nem érti, hogy ez a két kiscsaj mit zajong folyton. Végül is nem bántam meg a döntésemet a degukkal kapcsolatban, jobb, mint szegény Marxi hiányán rágódni, mert őszintén megvallva nagyon mókás kis jószágok. A folyamatos játék és madárcsicsergéshez hasonlítható dumálásuk valami fergeteges, nagyon barátságosak, és már megtanulták azt is, hogyan kell jelezniük, ha kaját vagy játékot szeretnének kicsikarni tőlem.:) A madárcsicsergős hangon kívül néha még sípolós gumikacsához hasonlító csipogást is hallatnak, nagyon érdekesek és édesek.:) A nevük végül is Jenny és Lizzy lett, Marx és Engels feleségei után, elvégre mégis csak rokonok...:) Bár én általában csak agyonbecézgetem őket...:) Most még akkorák, mint egy kisebb hörcsög, de ha felnőnek, kb. 2-3szor ekkorák lesznek, és nagyon remélem, az is igaz, amit az élettartamukról mondanak. Teljesen mások, mint ahogy azt a hörikkel megszoktam, kommunikálnak rendszeresen, egymással és velem is. Nappal aktívak leginkább, persze néha szundiznak egyet közben, estére pedig lenyugszanak, és egymás hegyén-hátán alszanak, szó szerint...:) Mutatok róluk néhány képet, de őket megtapasztalni kell valóban, nem is gondoltam volna, hogy ilyenek vannak...:)

Na, mára ennyit. Gyönyörködjetek bennük!:)

ALOHA!

:(

2011-04-17T22:39:00.000+02:00

Isten veled drága kis Marxikám!:'( Magaddal vitted a szívem egy darabját, úgy érzem.:'(

Off

2011-04-01T15:13:00.000+02:00

Én nagyon értek a hangulatromboláshoz, gyakorta tapasztalom magamon. Ma is sikerült olyan videókra bukkannom a YouTube-on, amik kissé felzaklatták a lelkivilágomat. 3 testvér halt meg autóbalesetben 2007-ben, mikor hazafelé tartottak autóval a sztrádán. Beléjük ment egy kamion, a gyerekeknek pedig esélyük sem volt a túlélésre. Nem is tudom, hogy lehet átvészelni egy ilyen tragédiát az életben maradó szülőknek, lényegében csak a csoda segíthet... Az a legmegdöbbentőbb az egész történetben, hogy alig egy évvel később az anya hármasikreknek adott életet, ráadásul ugyanúgy két kislány és egy kisfiú született, mint a baleset áldozataivá vált kicsik. Nem igazán hiszek (már/még) a csodákban, de ez egészen közel állhat hozzá.

Az első videó a baleset előzményeit, körülményeit és utóéletét foglalja össze, középpontjában a három szegény kicsivel, a második videóban pedig a hármasikreket láthatjuk, akik ugyanúgy tavaszi babák, mint testvéreik voltak (a kisfiú kivételével, aki május 3-án, a balesetet megelőző napon ünnepelte 5. szülinapját, mind áprilisiak).

Ígérem, nem fogok többet érzelgősködni vagy nyálaskodni a közeljövőben, de ezt meg akarom osztani mindenképp.

ALOHA!

Black out

2011-03-21T14:46:00.001+01:00

Hát, bevallom, még mindig a szombatot nyögöm, de legalább kisütött a nap!

És egy ilyen napot mi más is dobhat fel Spongyabob és Family Guy után? Hát persze, hogy Simon macskája!

Ez a ragasztószalagos kis epizód kicsit magamra emlékeztet...:)

ALOHA!

Március

2011-03-18T13:18:00.001+01:00

Az elmúlt pár hét igencsak eseménydús volt, mind családi, mind baráti téren. 2 hete anyuval leutaztunk Erdőhorvátiba papámékhoz. Nagyon jó volt, bár az apropó nem mondható éppen kellemesnek, de végül minden szépen alakult. Érdekes, hogy milyen könnyen megszakadnak emberi kapcsolatok, majd valami folytán milyen könnyen újra tudnak épülni. Ez családra és barátságokra is éppúgy igaz szerintem... No mindegy, nem fogok filozofálgatni, mert igyekszem pihentetni az agyam.:) A lényeg, hogy nagyon sok év telt el azóta, hogy legutóbb ott jártunk, mint ahogy már jó pár hónapja volt az is, hogy Vasas meccsen voltam.:) Szánom-bánom, de ez a mostani igencsak megérte. Imádom hallani a bombagólos kis dallamot, és már szinte nem is emlékeztem rá, milyen élőben, egészen a múlt vasárnapig.:) Már megérte. Mondjuk utána jött az igazi móka, amire még fogok emlékezni, én és a hajam egyaránt... Elterveztük, hogy a meccs után elmegyünk a Törpébe, és Manóval (a Vasas-drukkerek mintapéldánya :), haha szóvicc: Manóval a Törpébe...:D) iszunk egy sört... A királyi többes most persze furán veszi ki magát, mert a csoportos sörözést Manó tervezte, a sörivás pedig részemről általában nem valósul meg, de ezek részletkérdések csupán.:) Na, a lényeg, hogy kitaláltuk, van egy rövidebb út a "kertek alatt", kerüljük meg a Szentélyt és akkor szinte célba is értünk. No igen, mindaddig ez volt a terv, míg egy formás kis kerítésbe nem botlottunk... Igen ám, de volt rajta egy luk, ami alatt "kényelmesen" át lehet slisszolni, és vár is a szabadság. Én, mert baromi bevállalós vagyok, kezdtem is a mászást, nem törődve azzal, hogy a kerítés kiálló bigyói talán leszabják rólam a ruházatot... Ennek a vége az lett, hogy sikeresen kimásztam, de a hajam még erős ragaszkodást mutatott fel legújabb pajtásával, a kerítéssel, így kicsit hosszabb lett a műveletsor... Utánam Dorka következett a Szilas klánból. Éppen megvetette ő is a lábát a szabadság talaján, amikor a többiek a mi lyukunk mellett két méterrel átsétáltak egy nyitott kapun, és nagy üdvrivalgás közepette rávilágítottak, hogy ők a kutyafuttatón kívül helyezkednek el, mi pedig bizony belül... Így kommandóztunk át a sikátorból a kutyafuttatóra... Még szerencse, hogy üres volt, különben, amilyen formám van, valami vérmes uszkár várt volna a túlparton...:) No sebaj, megérkeztünk végül ama vendéglátóipari egységbe, ahol az egység ránk nem vonatkozott, ugyanis aki miatt odamentünk, egy tőlünk teljesen különálló asztalnál foglalt helyet, míg mi egy sarokban egy kis asztalnál rágódtunk a helyzetkomikumon...:D A vége az lett, hogy a másik bagázs egyszer csak eltűnt, mi pedig még jó sokáig szórakoztattuk egymást a kis elszigetelt asztalkánknál...:D (Olyan volt, mint amikor esküvőkön a gyerekek külön asztalt kapnak, műanyag tányérral stb...) Végül is nagyon jó kis este volt ez is, mint a hosszú hétvégén mindegyik, sőt, megismertem Galambos Ádi Gazsi barátját, aki egy egészen új mozgáskultúra-világot tárt fel előttem a karjaival, sőt, azt is megtanultam, hogy utazóvasalóval hogyan is kell vasalni (legalábbis vasalást imitálni...:D)...:D

Ezalatt a pár nap alatt az oh-csoport fogyasztás igencsak megnőtt, pláne az első egymást követő két napban... Barni barátom is tett azért, hogy véletlenül se csak egyféle itókát szörpizzek Bogi börzdéj partiján, ami megóv a következő napi kínszenvedésektől...;) No, de ennyi igazán belefér néha.:)
Amúgy meg:

ALOHA!

Hörik hádében...:)

2011-02-22T15:31:00.002+01:00

Ádám tegnap megszerezte legújabb objektívét, amivel mostanában nagyon sokat fog játszani szerintem...:) És bár nem tudom, hogy kinek megtisztelőbb az első ezzel készült videó, a höriknek, az obinak vagy Ádámnak, de a lényeg, hogy elkészült, és nagyon megható lett (számomra).:)

Íme az eredmény:

Szó se róla, öregszenek a drágáim, akármilyen nehéz is ezt megemésztenem, és nincs nap, hogy ne vágjam Ádám fejéhez, hogy minden jövőbeli fájdalmam, ami velük kapcsolatos, az ő kicsi lelkén fog száradni. :] Azt a háziállatot még nem tenyésztették ki, ami igazán nekem való lenne... Alapfeltétel ugyanis, hogy éljen sokáig, nagyon sokáig... Mielőtt bárki megjegyezné erre, nem, egy elefántot sajnos nem tudok befogadni, sőt óriásteknősre sincs keret, egy bálnához meg végképp kicsi a fürdő (bár én még beférek...), és ezek még csak nem is szőrösek, szóval egyelőre ez megoldatlan ügy... Csak abban reménykedem, hogy az én hörcsögeim lesznek azok a kivételes példányok, akik évtizedekig boldogan rágcsálnak még, és az ő képükkel találkozhat mindenki majd a Guinness rekordok könyvében is a legöregebb hörcsögök címszó alatt...

Hm... Álmodozni csak szabad...

ALOHA!

Szombat

2011-02-19T21:10:00.001+01:00

Nem sikerül meggyógyulnom, pedig általában gyorsan megy... Most mégis úgy érzem, hogy egyre rosszabb a helyzet... Sebaj, gondolom, túlélem... Ennek is megvannak a maga előnyei. Pl., szombat este van, és blogolok. A többi még nem jutott eszembe...

Új családtag érkezett a házunk tájára.:) Eric (Flat) egy komolytalannak hitt egyéjszakás kalandjának gyümölcse a minap lepottyant a ~~polcról~~ fáról, és mostantól nálunk lakik. :) Már egész otthonosan érzi magát, és a szombat estét Való Világ nézéssel kezdi apukája társaságában.

Eközben Ádám a konyhában pattogatott kukoricát készít, ami a meglepetés erejével üt az első kóstolókor, ugyanis el kell, hogy mondjam, habár a csomagolás ugyanaz, a lidlis kukorica bizony létezik cukros ízben is... :]

ALOHA!

Vicces

2011-02-17T20:20:00.006+01:00

Hát ez fantasztikus. Az alábbi okosságot a fészbukon találtam, és nem hagyhatom ki, hogy közzé ne tegyem itt. Sok nagy igazság foglaltatik benne, nincs mese, nem kell ehhez késő húszasnak lenni...:]

A még részegen felkelés szabályai késő húszasoknak, korai harmincasoknak

0. Mielőtt kinyitod a szemed, nagyon erősen reméld, hogy otthon vagy. Ha otthon vagy, az sokkal könnyebbé fogja tenni a pillanatokon belül bekövetkező pokoljárást. Ha otthon vagy, az emellett sok mindent jelent:

a. Képes voltál valahogy hazateleportálódni. Az jó, az nagyon jó!
b. 80%-os bizonyossággal állíthatod, hogy megvan a kulcsod és nem úgy kellett magadhoz betörni.
c. Ha a kulcsod megvan, akkor van egy jó 70% esélyed arra, hogy a többi cuccod is megvan.

1. Még NE nézz át az ágy bal oldalára.

2. Légy zebra, vagy leszarom, bármilyen szavannai vad, avagy keresd a vizet! Évmilliókig másról sem szólt az őseid élete, minthogy a legzordabb körülmények közepette is életben maradjanak. A vízlelőhelyek felkutatása e végtelen harc egyik igen fontos eleme volt, a génjeidben van, még nem felejtetted el. Képes vagy rá, hogy még most is, amikor eljött az végítélet napja, vizet találj.

3. Nem elég. Még igyál!

4. Próbálj meg emlékezni, hogy hol vannak a gyógyszerek. Egyszerre csak max. kettőt vegyél be, bármi legyen is az.

5. Ha nincs senki az ágy ~~jobb~~ - jó, akkor bal - oldalán, akkor légy magadra igen büszke, hogy semmi sekélyesbe és megbánandóba nem ugrottál bele. Vagy senki nem akart veled szexelni. Ha van ott valaki, akkor szexuális érdeklődési körödtől függően különböző fokozatokban ijedj meg:

a. nem találtad el a nemet.
b. eltaláltad, de nagyon ronda.
c. vélhetően kiskorú.

6. Nézd meg a pénztárcádat.

7. Mégse nézd meg a pénztárcádat.

8. Reggeli: miután a kedvenc reggeliző helyeiden nem igazán lehet kártyával fizetni (aminek egyébként sem tudod most a kódját) kezdődhet a nadrágzsebek, kabátzsebek, konyhai kacatos tányérok, extrémebb esetben az idegen táskájának, végső kétségbeesésben az autód kesztyű, - pohártartójának, szőnyeg alatti területének kézdetektoros átvizsgálása. A keresés közben fellépő szédülést követő hányinger vissza nem fogandó.

9. Ha volt valaki az ágyban, nem úszod meg a kínos pillanatokat. Ne reggeliztesd meg, ne beszélgess vele, max. egy fürdés, majd mondd azt, hogy el kell menned dolgozni, mert ez egyrészt igaz, másrészt neki is eszébe fog jutni, hogy dolga van. És amúgy is menekülni akar.

10. Ja, együtt mentek be dolgozni? Az szar.

11. Ha a vécékagylóval végre seggel előre találkozol, akkor a ténykedés közben felszálló acetonszagból NE próbáld meg kitalálni, hogy hány felest ittál meg.

12. Ne ülj be a kocsiba.

13. Ne menj többel, mint ötven, haladj a külső sávban és aznap ne parkolj párhuzamosan.

14. A reggeli utáni rosszulléted ne súlyosbítsd azzal, hogy kávét iszol rá.

15. Tökmindegy, hogy bemész-e dolgozni, vagy otthon maradsz, aludni se így, se úgy nem fogsz. Az agyad pörögni fog, mint a mókuskerék, újabb és újabb részletek bukkannak fel, amikre legjobb lenne nem emlékezni, nem gondolni rájuk, az agyad mégis ezeket fogja neked vetíteni egész nap.

16. Készülj fel arra, hogy ez egy hosszú nap lesz. Nagyon hosszú. Kibaszott hosszú.

(forrás)

Ez nagyon nagy.:D Másnaptól függetlenül, ami most nincs, dögrováson vagyok... Eddig azt hittem, hogy a legkönnyebben kisgyerekektől lehet elkapni a bacikat, mert a felnőtt szervezet fogékony a pátyolgatni való dolgok iránt ("baba-bacik"), de szerintem tévedtem... A nyugdíjas bacik erősebbek... Szerintem...

ALOHA!

Humor

2011-02-16T22:48:00.001+01:00

Mindig is csíptem a Subbát, de erre a képre kifejezetten kiakadtam (jó értelemben). Többször visszatérek, hogy újra megnézzem. :D Az emberekben talán a humorérzék az, amit igazán szeretek (a többin még gondolkodnom kell...), de azt nagyon. :D

Katt!

Frici hörcsögöm humorérzéke is nagyon dolgozott ma, úgy vélem, bár az enyém már kevésbé az eredményétől...:) Lépünk be este a nagyszobába, mikor is rápillantok a ketreceikre, és Fricié mellett egy egész kupacnyi (az alom háromnegyede) forgács van szépen kikotorva, ő meg csak ül a gödör közepén, és néz rám, hogy: "Most miért kapcsoltad fel a villanyt? Épp szököm..."... Marxi mellette meg csak óvatosan kukucskált ki a házból, mintha azt mondaná: "Látjátok, én jó fiú vagyok! Adjatok enni méééég!"...:)

Na sebaj, ezt utalásnak véltem, úgyhogy több se kellett, Ádám neki is állhatott ketrecet takarítani...:P

Én kis drágáim.

ALOHA!

Hi...

2011-02-14T21:25:00.000+01:00

Most, hogy Valentin-nap van, két rendkívül romantikus filmet fogok beharangozni, amiket már remegve várok. Annyira silány a felhozatal mostanában horrorokból, hogy nehezen is értem meg. Még emlékszem, hogy 2006-ban mennyire el voltunk kényeztetve, szinte minden csütörtökön volt valami ütős horror-premier a mozikban, amiért érdemes is volt elmenni. Pláne, amikor ingyen volt a jegy. Bizony, volt idő, amikor még olyan is történt, hogy nyertem. Ezt az elmúlt hetek, sőt hónapok tapasztalata után már szinte mesebelinek is tűnik számomra...:S Néha jó lenne, ha az ember visszamehetne az időben vagy leellenőrizhetné az előző életeit, ha vannak, mert ha krisnás lennék, ezt már csak a karmára tudnám fogni... No mindegy.

Nem is tudom, melyikkel kezdjem, szóval megyek ábécé-sorrendben. (Ami igazából csak ábé...:])

Insidiuos...

Rite...

Amúgy meg mostanában ez a való világ... Mármint, ami a tévében megy... Az emberekből tényleg kihozza az állatot ez a műsor... Belőlem is, aki csak nézi... De annyit mondhatok, hogy ez a Gigi lány már igazán visszatérhetne az istállóba, ahonnan jött, mert bicskanyitogató, ahogy nő a pofázmánya az utóbbi időben (átvitt értelemben, mert fizikálisan aligha lenne esélyes...)... Mondjuk a többi se sokkal jobb, de az RTL Klubnak érzéke van a hergeléshez, az fix. Mondjuk a Bucika után már nem várok semmit...

ALOHA!

Tehetség

2011-01-31T01:44:00.001+01:00

Tudni kell rólam, hogy nagyon csípem a gyerekeket, és közülük a tehetségeseket leginkább. Már jó pár videót láttam a neten, amelyekben 6-10-14 éves aprólékok fenomenálisat alakítanak, és összegyűlt annyi kedvencem, hogy akár csokorba is gyűjthetem őket. Most ezt meg is teszem. Jó adag videót fogok felvonultatni, a sorrend lényegében talán időrendinek nevezhető, már ami az általam való felfedezést illeti.

Az első és az utolsó kislány viszi nálam a pálmát, a kis táncos fiúk között meg nem is tudok dönteni... (talán, ha 10 évvel idősebbek lennének, valamivel könnyebb lenne...:)).

Az persze kérdéses, hogy mennyire is tesz jót ezeknek a gyerekeknek a hirtelen és korán jött hírnév. Bár, amíg nem kebelezi be őket a Disney-féle "tehetségápolás" gépezete, addig talán nincs félnivalójuk...;)

ALOHA!

Life...

2011-01-28T23:09:00.001+01:00

Nos, a beugró sikerült, egyéb iránt júniusban találkozunk Pázzal...:S

Annak rendje és módja szerint meg is lett "ünnepelve" a dolog, még egyszer sorry G., hogy egyszer csak eltűnt a tudatom az éterben... Jégerrel többet nem kezdek, van valami a cuccban, ami nem embernek való... (Vagy legalább is egy bizonyos mennyiség után...;))

Apuból egy operáció során félig terminátort faragtak, legalábbis a karjába épített csavarokból kiindulva, kiképzése még jó ideig el fog tartani, de legalább jobban van...

A családi élet gubancai azonban tovább bonyolódtak. A napokban megtudtuk, hogy nagymamám anyu oldaláról még nyáron meghalt, és ezt is csak egy véletlen folytán, ugyanis a hír valahol megakadt a hálón...:S Szörnyű érzés, hiszen nehéz egyáltalán bármit is kezdeni a dologgal így, mert alap helyzetben sem lenne egyszerű. Hihetetlenül agyon rágott klisé, és unalomig ismételt szavak, de valóban igaz, hogy csak azután döbbenünk rá valakinek a hiányára, amikor már amúgy sem lehetünk vele. Az élet úgy elsodorja egymás mellől az embereket, hogy csak egy villámcsapás képes visszaterelni a közös útra őket... Ezeken pedig lehet gyötrődni és pörgetni az agyunkat, de lényegében már felesleges. Szegény anyum nagyon nem találja a helyét, habár ugyanazt a derűs és mosolygós arcát mutatja, belül majd szétesik... Nincs mese, minél több időt kell szentelnünk a számunkra fontos embereknek, csak akkor már késő, ha időn túl jövünk rá, ki is számít annak...

Így hát egy papa maradt a nagyszülők közül.:(

Nem szomorítok tovább senkit, ha még egyáltalán olvas valaki... Úgyis meg akartam osztani a világgal, amit ma láttam. A villamoson ücsörögve vártuk anyuval, hogy elinduljon. Jobbra fordulok, és egy öreg bácsira lettem figyelmes, ahogy a szatyrában matat. Egyszer csak előhalászott egy papírzacskót, majd szépen kicsomagolva, egy rusnya, bőrös-nyakas farhátat varázsolt elő belőle... Már rosszat sejtettem, de gondoltam, létezik a lehetetlen... De NEM! A bácsi, megcélozta enyhén hézagos és barnás (ámbár nyilvánvalóan stabil) fogazatával a nyers farhátat, és lecincált egy jó nagy falatot belőle!!! Nem hittem a szememnek, és nyilván más sem... A bácsi nyugodtan falatozott... Visszahajtogatta a csomagolást, majd előkotort egy csomag petrezselymet a zacskóból... Minden mindegy alapon abból is leharapott egy maréknyit, majd innentől kezdve legalább 5 percig rágódott a húsleves alapanyagokon...:S Anyu persze nem bírta visszafogni magát (már tudom, kitől örököltem...), és kinyilatkoztatta a véleményét könnyeivel küszködve... Úristen, ez kannibáááál!:D Azt hittem, lefordulok a székről, már nem bírtam tovább... Elnéztem neki a fogalomzavart, hisz ilyen látványban sem lehet minden nap része az embernek...

ALOHA!

Itt...

2011-01-08T22:26:00.000+01:00

Buckákkal teli időszak ez a mostani, amikor úgy gondolja az ember, hogy kényelmesen sima az út a lába alatt és az orra előtt, akkor hamar feltűnnek a kis akadályok, amik felkavarják az állóvizet. Napokon belül itt van a beugróteszt az államvizsgára, milyen kedves kis találmány ez, mintha nem lenne így is elég nehéz ez az egész... A tudásom, hogy szakkifejezéssel éljek, szignifikáns kapcsolatban áll, sőt, erősen korrelál a nullával. Nincs mit szépíteni, még az életkedvem is elment... Közben apám miatt újra görcsben a család, ez sose jönne jókor, de most aztán pláne...:S Erről az időszakról valószínűleg nem fogok fotómontázst készíteni a családi albumba.

De egyébként jól vagyok, meg élek, örvendezek, hogy megértem a 2011-es évet, nem vesztem el, csak a fontossági sorban mostanság a blog messze van a dobogós helyezéstől. Lesz ez még másképp, de most így van.

ALOHA!

X

2010-12-04T20:17:00.001+01:00

"Nem mindig jön ki a hang, de az üzenet átjön..." Mi van? Komolyan hülyét fogok kapni, hogy ezt a szerencsétlen Király L. Norbit ajnározzák. Az rendben van, hogy egyes énekesek hallatán könny szökik a hallgatóság szemeibe, no de a fájdalomtól??? Ilyen embereket hogy lehet bent hagyni egy tehetségkutatóban? Tényleg, baromi tehetséges, két heti üvöltözés és fagyi nyalás után sem tudnék ennyire hitelesen szenvedő nyekergést kiadni a torkomon, miközben úgy teszek, mint aki fonal gombolyagra akar tengerészcsomót küzdeni a szájában...:S Nem hiszem el, hogy ez kell a népnek... Lehet védeni azzal, hogy itt a tehetség számít, nem is énekeseket keresnek, de nekem valahogy mégis úgy tűnik, hogy körülötte mindenki énekel, szó szerint, hangokkal, tiszta hangokkal, nem pedig death-metál-imitátorként öklendezve a színpadon. Persze a végeredmény mindig ugyanaz. Hát Norbi, nagyon átjött, te egy akkora tehetség vagy apám, benned van az X-faktor, tényleg... Bennem meg két X-faktor is van, és? Ebben a világban már csak idiotizmussal lehet érvényesülni vagy szilikon szájjal... Ez a srác a tipikus mintapéldája annak, amikor az ember gondol egyet, hogy nyomjunk egy fricskát a tömegmédia popdarálójának fejére, és tegyük úgy, ahogy van röhejessé az egészet, magunkkal együtt, aztán jön a meglepetés, hogy igenis, ezt most megették, hát akkor én most sztár leszek, mert úgyis azt faragnak belőlem... Ilyen volt a Genya nevezetű punk a Megasztárban, aki egyértelműen csúfot akart űzni eme kapitalista agyszüleményből, ami megmérgezi szegény hétköznapi paraszt eszét. Dallamosan elszavalt néhány dalszöveget, és röhejes módon gördítették tovább a legjobbak közé. Persze a szegény punkok nem sms küldözgetésre szeretik költeni a drága pénzt, sokkal inkább némi oh-csoportra, így Genyának is távoznia kellett, de még mindig inkább nézném és hallgatnám őt, mint Szíj Melinda nénit... Kell Magyarországnak is egy Susan Boyle, nem baj, hogy énekelni kevésbé tud, mint visnyogni jó hangosan és fülsértően, ezt nevezik tehetségnek, csiszolatlan gyémántnak és sorolhatnám még... És ahogy játssza a meg akarok halni, nem akarok nyerni, én ki akarok esni szerepet... Hát színésznek még annyira se lenne jó, mint énekesnőnek. Egy totálisan hétköznapi, depresszív, skizoid nőszemély, aki feltűnően csendben marad a csoportos éneklések során, amikor valódi énekhangokat kéne kiadnia a torkán, nem pedig sikoltozni... Amikor pedig kimondják a nevét, bár belülről majd szétfeszül, nagy csalódottan vonul a szerencsések páholyába, hogy a fenébe, megint nem ejtették ki... Szörnyű egy színjáték. Harmat gyenge. Az X-faktorban legalább produkciókat látunk és hallunk, leszámítva a füldaráló Norbit... Kiakadtam...

Na mindegy, a slusszpoén most az lesz, hogy megyek vissza és nézem!:D:D

ALOHA!

Hohhóó

2010-12-02T19:55:00.000+01:00

Ez a hóesés egyre durvább. Délután még azt se tudta, hogy esni akar vagy hó'ni, erre tessék, lemegyek a boltba, és mire kijövök, kész hóemberek sietnek felém, miközben kb. hógolyók potyognak odaföntről, nem is pelyhek... Nem mondom, nagyon szép, el is érzékenyültem, de már látom magam előtt a holnap reggelt, ahogy küzdök az elemekkel...:S Aki ismer, jól tudja, hogy számomra nagyon fontos a biztos talaj a lábam alatt, még így is képes vagyok néha elterülni váratlanul imitt-amott...:D Na, szóval már előttem a kép, ahogy három percenként teszek meg egy métert a villamos felé, ugyanis valahogy nem szeretik takarítani ama szent járdaszigetet, amelyen már az elmúlt telek során is csigatempóban bucskáztam ilyen körülmények közt... Én ugyan nem kívánok senkinek boldogabb reggelt okozni a gyönyörűen megkoreografált zuhanásaimmal... Szóval szép-szép a látvány, de ott az a de... Íme pár megörökített pillanat. Hüppp...:)

ALOHA!

Szabadnap

2010-12-01T15:05:00.001+01:00

No, kihasználva a mai szabadságot, biggyesztettem mindenféle gombokat a blogba, amikkel fészbuk barátunk is beleütheti minden jóba az orrát. Sok értelme mondjuk nem volt, csak annyi, hogy felhúztam magam azon, hogy egy világméretű közösségi oldal magyar fejlesztői miért nem tudnak legalább alapfokon helyesen írni???? Tudom, hogy csak egy vesszőhiba, de akkor is... Az "akinek" elé vesszőt kell tenni!! Na...:]
Azt hiszem, lassan meg kell barátkoznom a tél gondolatával. Valahogy mindig úgy vagyok ezzel a nyár és ősz elmúlása dologgal, hogy az első pofon (havazás) ébreszt csak rá, hogy nincs visszaút... Mindaddig úgy érzem, hogy lesz itt még meleg, nyög egy utolsót a nyár vagy legalább a vénasszonyoké, de ilyenkor már aligha mondhatnék ilyet... Pláne, hogy másfél hónapja a Mennyből az angyalka szól mindenhonnan... Na mindegy, ezt megint bebuktam...:)

ALOHA!

Helyesbítés

2010-11-30T19:35:00.000+01:00

Na, Tükrökre visszatérve. Ádám szerint nem is volt olyan gáz végül a film. Így fogalmazott:

"Az volt az utolsó szadis rész, amikor levetted a szemüveged..."

Kinek mi számít szadinak, ugye?... Kösz...

ALOHA!

Napok...

2010-11-29T20:48:00.001+01:00

Nos, nem annyira tudom, hogy mi lehet velem, talán téli álmot akarok aludni, vagy hasonlók, de tegnap elkezdtük nézni a Tükrök 2-t a hálóban (az én ötletem volt, és talán okkal [már akkor az alvásról álmodoztam:D]), amitől annyira ideges lettem, hogy inkább befordultam magzat pózba, és bevágtam a szunyát, miután a film első pillanataiban bevetettek minden undorítót, amit csak lehet a mai Fűrész 2-3 utáni részeken szocializálódott célközönség kegyeiért cserébe... Aztán nem sokkal ezután bedobták a zs-kategóriás horrorokban közkedvelt csupasz női testet és a szilikonciciket, úgyhogy innentől kezdve már nem is vártam túl sokat a dologtól, szerintem nem is vesztettem vele... Viszont sikerült este 7-től reggel 6-ig aludnom, hurrá... A hétfőm ettől függetlenül a szokásosnál is álmatagabban zajlott, habár az ablakon kinézve ez egyáltalán nem meglepő... (Bár most csak szimplán sötét van, na mindegy...)

A vasárnap előtt pedig szombat volt, habár így utólag kicsit összemosódik. A lényeg, hogy jó volt, és jó lenne több ilyen is, csak félek tőle, hogy akkor G. Ádi előbb-utóbb kirúgatná magát a budapesti bulihelyek és taxik többségéből...;):D És habár ez egy sokkal terjedelmesebb bejegyzést érdemelne, most mégis inkább megtartom magamnak.:]

ALOHA!

Crosstabs crosstabs...

2010-11-12T01:06:00.001+01:00

Na, miután elhatároztam, hogy ma már nem foglalkozom többet a kutatás örömeivel, adok magamnak fél óra szünetet elalvás előtt... Elég kemény hét áll mögöttem, újra felborítottam azt a bizonyos biológiai órát, és leküldtem jó pár liter energia italt is... Habár rájöttem már rég, hogy ha lehet, még álmosabb leszek az ilyesmitől, de attól tartok, Monster-függő lettem... Na mindegy, remete életemnek remélhetőleg lassacskán vége lesz, és visszatérhetek a régi kerékvágásba, egy időre elfelejtve a kereszttáblákat és hipotéziseket... De ne szaladjunk előre...

A múlt hét vasárnap életem legdurvább másnapját jelenti számomra... A pálinka szót legalább egy napig nem tudtam kiejteni a számon (miután előző este tapasztaltam, hogy befele sokkal könnyebben lehet ejteni höhö...)!:] A nap lényegében abból állt, hogy fél óra alvást 10 perc ébrenlét és vegetálás követett, majd valami kaja készítés, ami után szintén csicsikáltam egyet, hogy rákészüljön a gyomrom, aztán a következő lépésben magam mellé tettem, hogy könnyen elérjem, aztán újra elaludtam, majd jég hidegen ettem is belőle, aztán újra és újra elaludtam... Elég vicces volt, kicsit kiestem a való világból... Hahaha, szójátékos...:D Na jó, bocs, fáradt vagyok... A lényeg, hogy mókás volt, mert a szombati happening végén, miután egyesek elmentek, még szegény Tamásnak megígértem, hogy elmegyünk valahová vagy valami hasonló, de az ajtó bezárása után a következő emlékem már csupán az, hogy reggel 8-kor felpattan a szemem valami nagyon rossz világra és hangorkán zúg a tv-ből a hálóban... Ilyet is rég tapasztaltam... Mondta is Tamás, hogy egyszer csak eltűntem, és már nem tértem vissza...:D Hát, magam is meglepődtem...

De azért megérte, egész jó kis este kerekedett a szombatiból, a szomszéd nagy örömére...Jött ki a folyosóra szerencsétlen 3 körül, hogy jó lenne lehalkulni, mert a gyerek már harmadszorra ébredt fel... Erre Ádám azt mondta nekem, miért nem szóltam neki vissza, hogy: "De hát nekem nincs is gyerekem, hö...".:D Ezt így leírva nem lehet visszaadni, de óriási...:D Jó, mondjuk mi simán elbújhatunk a másik szomszéd mögött, aki a múltkor nem kicsit hozta rám a frászt, miután arra lettem figyelmes, valami nagyon ijesztő hang szűrődik be kintről. Nagyon bátor voltam, így kiküldtem Ádámot, hogy szimatoljon körbe. Nem kaksizott be végül is attól, amit látott. A szomszéd srácot valószínűleg kizárta az asszony, mert gyanúsan ittasnak tűnt, és nem túl kitörő örömében ütemesen dörömbölt az ajtajukon... De így nem hangoskodott, csak szépen lassan, mint egy csendes sorozatgyilkos, dübögött. Valahogy olyan hangja volt, mint amikor a Paranormal Activityben közlekedik a gonosz, jahaaaj, na jó, nem félek...

No, szóval csak azt akarom mondani, hogy élek, csak eltűntem a színről egy kis időre, már, ha ez valakit érdekel is...

ALOHA!

Mi van?

2010-11-06T11:01:00.003+01:00

Most komolyan ennyire be lehet hülyíteni az embereket, vagy csak szimplán nincs ötlete az RTL Klubnak meg a TV2-nek, hogy valami normális műsort sugározzon a telefonos jósdák helyett? Miért nem tudok komolyan venni egy pacákot, aki valami vékony acélsodronnyal hadonászik, amit a műsor előtt valószínűleg az utcán talált, és állítása szerint ezzel küld energiát a hívó félbe... Komolyan mondom, több haszna lenne annak, hogyha a mobiltelefon töltőjét nyalogatná az ember, mint ennek... Az legalább ingyen van... Ezeknek az embereknek valószínűleg nincs otthon internetük vagy nem tudják használni vagy...

- Halló, én Rózsika vagyok, és '35-ben születtem, érdekelne az egészségügyi állapotom alakulása!

- Rózsika, érzékelem, hogy önnek egészségügyi problémái vannak. Most megdelejezem a pálcikámat, és energiát küldök önnek! Ugye már érzi?

- ...

- Azt látom, hogy önnek a mozgásában vannak problémái, gyakran fáj a lába, de azért időnként jár orvoshoz. Jól látom?
- Igen, így van! /Jéééé, egyik öreget se hallottam még lábfájásról panaszkodni, no meg hogy orvoshoz is jár!:O
- Azt tudom önnek mondani Rózsika, hogy körülbelül 3 hónapon belül változások fognak fennállni az egészségügyi állapotában! - / Tényleg? Mint minden ilyen korú embernél...

- Rózsika vonala már rég megbontva...

- Köszönöm szépen, hogy itt volt velem!

Ez volt aztán az információ áradat...

Egyszerűen hihetetlen, hogy még életben tarthatóak az effajta műsorok.

Na mindegy. A napokban Family Guy nézés közben azt hittem, kiköpöm a rekeszizmom.... Mindig van egy-egy rész, ami a szokásosnál is jobban megnevettet.:D Persze lehet, hogy másra nincs ilyen hatással, mint akkor rám volt, de azért megosztom a Nagyérdeművel!:D

Brian és a generációs különbség...:D from Johichek on Vimeo.

Ez a sorozat mindig tud valami újat mutatni, el se tudom képzelni, mennyit szívhattak az alkotók, amíg ennyi maflaságot összehoztak, ráadásul egyszerűen nem lehet megunni, és ha 3-szor nézek meg egy részt egymás után, akkor is tudok nevetni a poénokon. Bár lehet, hogy ez valami 30 perces memória-szindróma tünete?!... Na sebaj, legalább mindig találkozhatok valami újdonsággal!...:D

Mára ennyire futotta, bár még ennyit se akartam, de miután a kérdőíveimet kellene szépen elemezgetnem, helyette muszáj volt valami mást csinálnom ébredés után... Ájjé!

ALOHA!

Hm...

2010-10-28T23:04:00.003+02:00

Na ez durva... Egy 9 éves gyerek... És maga a szám meg...

ALOHA!

Heee?

2010-10-27T21:42:00.000+02:00

Mostanában szokásom nézni, vagy hallgatni esténként a Barátok Közt-öt (a bizonyíték arra, hogy testileg és lelkileg is lefáradok a nap végére mostanában...). Van egy olyan érzésem, hogy kicsit érdekes a forgatókönyv író idő-felfogása. Nehezen jut el az agyamig, hogy miért van az, hogy egyes szereplők 10 éve ugyanazt a korosztályt testesítik meg, míg mások egy év alatt minimum 5-öt öregszenek, és huszonéves játssza a negyvenest (akinek már ötvenesnek kéne lennie)...? Tudom, ne várjak már sokat eme sorozattól, de hát kérem... Nekem valahogy nem jön be, hogy amíg ~~Berci vagy Marci vagy~~ Bandika, aki a sorozat legelején pottyant ki az anyjából egy kocsi hátsó ülésén, és azóta normál ütemben növekszik is, tehát most olyan 13 körül van, addig a Miklós kislánya, aki kb. 2 éve született a filmben, lassan már menstruál, és magasabb lesz, mint a fent említett unokatestvére... De a tinikkel sem kegyes a sors, ők egyszerűen csak nem öregszenek. Kész. Addig biztos lesz valami jó kis kavarás, amíg van pár 16 éves a sorozatban, úgyhogy húzzuk el, amíg csak tudjuk... Gondolhatják a szerzők... Na meg a lassan fél éve álterhes kis rüfke, akiről csak saját maga, meg az örök tini barátnője tudja csak, hogy nincs is szó semmilyen babáról, vagyis hogy csak szó van, de has az nincs... Grrrr... De inkább nem szólok egy szót sem a BK-re, mert a múltkor átkapcsoltam a másik hihetetlen sorozatunkra a TV2-n... Azt hittem, hogy az Irigy Hónaljmirigyék paródiáját látom, de sajnos nem. A gagyi ötvenedik hatványa is túl menő ehhez a sorozathoz képest. A hajam égnek áll... Ráadásul ahelyett, hogy szépen lefeküdnék aludni, most róluk blogolok. Na mindegy is, 'viszonlátás!

ALOHA!

Megérzés...

2010-10-23T20:37:00.003+02:00

Na, ma bementem meglátogatni aput a kórházban. Mindaddig tisztában is voltam vele, hogy melyik épületben van, míg anyu nem világosított fel... A biztonság kedvéért felhívtam, mikor már közel jártam, hogy biztos C-épületet mondott-e, mert igencsak B volt a már megszokott tömbre írva, ahol apám ezelőtt feküdt. Anyu persze mondta, hogy dehogy is B, nem igaz, hogy nem találok oda, rögtön a bejárat után forduljak jobbra, ott állnak mentők is, nem lehet eltéveszteni... Na, mondom, jól van, visszamegyek... Nos, ebből az lett, hogy eljutottam a nevezetes C-épülethez, ami már az elején igen furcsa érzést keltett bennem, ugyanis valahogy nem tudtam összekötni apámat a szülészettel, nőgyógyászattal, de még a meddőséggel sem. Gyanakodva bementem, hogy most valószínűleg sikerül magamból hülyét csinálni. Rögtön el is kapott a recepciós néni, hogy mondjam meg a nevemet. Na, már ez szokatlan volt, még sosem kértek tőlem itt látogatáskor nevet, anyu sem említette, de hát persze megmondtam, mire a nő megköszönte, és felnavigált a 3. emeletre. Mondom magamban, hogy ezt most hogy? Már így ránézésre tudják rólam, hogy én csak annak a fura Palinak a lánya lehetek vagy nem tudom... De persze már nagyon bűzlött a téma, ugyanis jóanyám a 2. emeletet emlegette, de már nem tudtam, kiben bízzak, hát felcsoszogtam a 3.-ra. Mondanom sem kell, sikerült megbizonyosodnom róla, hogy apám tutira nem szült nekem kis testvért, így hát nagy dirrel-durral lecsörtettem a lépcsőkön, a recepciós néni nagy megrökönyödésére... Mondjuk csak annyit kérdezett, hogy: "Már fel is ért?"... Igen, felértem, sőt, már lent is vagyok... Szerintem az meglepőbb, hogy ilyen gyors vizitet nyomtam, de hát a mai rapid világban nem meglepő... Ezek után újra felhívtam anyut, hogy ugyan már, tényleg hülyét akar-e belőlem csinálni, vagy csak meglepetés bulit készítenek elő nekem a kórteremben, hogy a világ végére küldenek... Ő felháborodva közölte, hogy nem igaz, hogy nem találok oda, maradjak a bejáratnál, és kijön elém. Már a tenyereimet dörzsölve vártam, hogy felbukkanjon, mert szinte éreztem, hogy az elejétől fogva jó irányba akartam menni, csak hát anya emlékezete olyan, mint az én térképhasználatom, néhol téves... És nyertem. Anyu megjelent az általam először bejárt útvonalon, és természetellenes tartásából már messziről kikövetkeztettem, hogy szó szerint görnyedezik a röhögéstől, mert tudja, hogy lebukott azzal a bizonyos C-épülettel, ami nem C, hanem B... Na igen, legközelebb már tényleg csak a saját megérzéseimre fogok hallgatni, mert még a tulajdon anyám is képes (noha akaratlanul) félrevezetni...:D

ALOHA!

Változatok (Stewie, Brian) :]

2010-10-16T15:56:00.002+02:00

Na, ezt már mindenképp be akartam blogolni, és kihasználom azt a pár szabad percet, amit mással is tölthetnék...:] Na mindegy. Mindig csak újabb és újabb bizonyítékokkal szolgál ez a sorozat számomra, hogy igenis imádom, és ezt még lehet fokozni is. Hihetetlen...:D

Brian és Stewie Chicken-gyurmaként...:D

Disney-Brian és -Stewie, hát nem megzabálom!:D

Élőben... Hát, rajzolva jobb...:) Képzelem, ahogy szereplőt kerestek Stewie megtestesítésére... Valami bazi ronda (csak élőben!:P), nyomott fejű, világromboló tervekkel rendelkező, anyagyűlölő (már nem látens) homi babát keresünk pár másodperces felvételhez...:D

Hitacsi és Vitacsu, avagy Brian és Stewie keskeny szemnyílással rendelkező változata...:)

Na, ez hogy jött?:D Gondolom, a mai gagyi, értelmetlen CN-s mesék szolgáltak alapul... Vagy csak elfogyott az ötlet... De mivel utóbbi nem lééétezik, ezért nyilván az előző a helyes feltevés...:D

"Basszus, meztelen vagyok!" :D

Nincs fejetlenség, az tuti...:D

Stewie feltalálja magát...:D

Éééééédes pudli-Stewie...:D

Kalapácsorrú Brian-ember...:D

ALOHA!

Állaaat!:D

2010-10-13T22:07:00.000+02:00

Na eeeez durva!:D Ennyire vagyok most képes félhulla állapotomban, ájjéé!:D

No comment, nekem mára ennyi...:D

ALOHA!

Csak a horror!:D

2010-10-07T22:11:00.004+02:00

Végre filmek!

Olyan rég óta csönd van horror téren vagy legalábbis nem adnak ki az én szájízemnek megfelelőt, de azt hiszem, most eljön az én időm. Ha nem lennék egyedül, már bele is vetném magam a sűrűjébe, de már a trailerek nézegetésétől is beképzelek dolgokat, sőt, ahogy most leírom, attól is beparázok, szóval erről ennyit, jönnek a bemutatók...:]

Mirrors 2. (Tükrök 2.)

Road Train

Devil (Ördög)

Paranormal Activity 2. (Csak hetek kérdése, és láthatjuk!)

Rift (Rés)

Tovább nem merek linkelgetni, mert tényleg túlzottan beleélem magam...:D Viszont levezetésképp íme Simon macskája, és rögtön 2 résszel! Hogy én mennyire imádom!:D

Na, mára csak ez jutott...:]

ALOHA!

Megcsináltuk!

2010-10-04T18:40:00.002+02:00

A tegnapi nap nehezen indult be, nem akartam ott lenni, ahol lennem kellett, de este minden megfordult, amikor beértem az irodába. A hír már hamarabb elért felém, a gyomrom pedig még jobban szaggatott, mint a nap korábbi részében. Végre beérett az a bizonyos gyümölcs, amit olyan rég óta próbáltunk elérni. Hogy mi áll emögött? Munka, munka és munka, és lendület, ami nem is tudom, honnan jöhet, mert olyan helyzeteket éltünk már át, kudarcokat és akadályokat küzdöttünk le, hogy csak az igazi "szerelem" lehet erre képes. Jobban mondva egy szerelmes idióta...:)

De most azt mondom, megérte. Ha visszatekintek, ezt látom:

19 évesen beléptem a Hegedűs ajtaján, és részt vettem az első taggyűlésen, minden nagyon új volt, de szépen lassan megszokottá vált, lendületes voltam, és szinte még gyerek, és a terület, ami előttünk állt idegen és hideg... Újlipótváros. Nem egészen két év múlva megkaptuk a nagy feladatot. Induljunk neki, és győzzük meg az embereket, hogy egy 21 éves fiú igenis képes arra a feladatra, amire sokszor a "nagyok" sem. Ráment a nyarunk, ráment a pihenés, a nyugalom, majd jött a nagy éjszaka, amikor minden álom dugába dőlt és örökre megutáltam a 28-as számot... Megtanultuk, hogy óriási hiba a túlzott bizakodás, majd folytattuk tovább a dolgunkat, az elején még bőven keserű szájízzel.

Azóta eltelt pár év, és szakadtak meg erős szálak, de a feladat adott volt: dolgozni. Egy olyan négy év telt el, amikor kaptunk a nyakunkba hideget eleget, és mi mégis mentünk tovább, nem tudva, hogy mi sül ki az egészből, csak vezérelve valami megmagyarázhatatlan elhivatottságtól... Aztán jött a következő sokk, meg kellett szoknunk egy új számot. Nem nagy, nem kerek, csak egyszerűen: 1. Mi várt ránk ezután? Az újdonság és az inkább negatív racionalizmus. Nem véthettük ugyanazt a hibát, amit négy éve. Ellenben annál még többet dolgoztunk, és talán az utolsó szabad nyarunkat áldoztuk fel. A végeredmény mindent igazolt, és legbelül szerintem mind tudtuk, de megtanultuk, hogy az utolsó szó az utolsó, és addig jobb, ha nem is gondolunk a sikerre, amit olyannyira megérdemeltünk.

Az egész csak ennyi volt. És közben eltelt 6 év. Itt vagyunk, és csak egy pillanat, amíg visszagondolunk a múltra. És, hogy mi vár most ránk? Nem meglepő, ha azt mondom: munka.

ALOHA!

Nyuhaha...:D

2010-09-26T13:36:00.001+02:00

Ádám fülhallgatója felmondta a szolgálatot. Elkezdődött a kutatás, mert igenis szükség van fülesre. Meg is találta a kiszemelt áldozatot, aminek viszont megmagyarázhatatlan oknál fogva kb. 40 centis csupán a vezetéke… Szinte láttam magam előtt, ahogy görnyedt derékkal és behúzott nyakkal téblábol az utcán, mert ha felegyenesedne, kihúzódna a fülhallgató a füléből…:D:D Megoldás? Hosszabbító. Van is egy olyan 2-3 méter hosszúságú darab pont ilyen helyzetekre. Felapplikálta a szóban forgó rövid fülesre, majd nagy serényen kezdte felcsévélni a maradék vezetéket, és gyömöszölte bele a zsebébe, amitől kissé ideges kezdett lenni. Majd durcásan megjegyezte: „Tudod, mit? Nem is kéne magammal vinni az mp3-at, olyan hosszú ez a sz@r, hogy nyugodtan itthon hagyhatom, majd felhívlak, ha számot kell váltani…”

Kész vagyok… :D

ALOHA!

Dirr...

2010-09-21T21:19:00.001+02:00

Mozgalmas időszak a mostani, általában zombiként internetezek, mikor odáig jut a nap, hogy itthon le tudok ülni... Mint az ősember egy nehéz nap után, amikor az egész napos vadászat végeztével csak bámulta a tüzet... Ezt persze valaki képes volt megörökíteni barlangrajzokban, még szerencse, hogy már akkoriban is volt bulvár...:P

Végre egy valamirevaló szombat áll mögöttem, már olyan rég nem mulattam egy igazán nagyot, hogy szinte el is felejtettem, milyen jó ez... Tamással elkezdtük az 'éccakát, aztán valami fénysebességgel egyszer csak már a belvárosban voltam, és Loree-ékkal üvöltöztem egy karaoke-bárban...:D:D Szerintem futottam...:D:D Egyébként ez a barátság még a gimire datálódik vissza, amikor is Petrával elkezdtünk megőrülni, és Loree nem röstellt partnerré válni ebben...:) Azóta mindketten megváltoztunk valamennyire, de szerencsére a lényeg ugyanaz maradt. Én pedig nem hazudtoltam meg önmagam ismét, mialatt az Oktogontól hazáig sétáltunk, persze esőben, és épp egy-egy óriási gyrost toltunk az arcunkba, Johika mit csinált? Naná, hogy terepmintát pötyögtetett a pulcsijára...:D Másnap reggel csak néztem, hogy hogy jöttem végig hazáig... Bár szerencsére már alig voltak akkorra az utcán...:)

Jah, persze ez még semmi. A pénteki estém valami fergetegesre sikeredett... Az nem volt elég, hogy tök egyedül voltam itthon, de ahogy anyuéktól felpakolva jöttem haza, és 5-6 perccel korábban beálltam (volna) a b*zi 120-as megállójába, már láttam, ahogy nagy büszkén tovaillant a távolba... Na, mondom, köszike, valahogy este mindig baromira sietős ezeknek a sofőröknek, még az is csoda, hogy egyáltalán megállnak egy-egy megállóban... De itt sajnos nem volt vége... Cirka 20 perc (alsó hangon) várakozás után végre begördült eme csodás közlekedési eszköz következő példánya, amire sikeresen felküzdöttem magam, és vártam az út végét... Aztán épp nagy büszkén ácsorgok, mit sem sejtve, amikor hirtelen egy orbitális nagyot fékezett drága sofőrünk, mert egy merci feltűnt a semmiből (vagy csak későn vette észre, miután jól eldumcsizott a vezetőfülkében egy másik, gondolom BKV-s muksóval), és karambol helyett inkább behúzta a satuféket. Eddig még nem lepett volna meg, volt már ilyenben részem, csakhogy ez a fék túlzottan is jól fogott... Olyannyira, hogy lazán kitépte a kezemből a rudat, amibe kapaszkodtam, és azzal a lendülettel a busz elejéig repültem, majd kecsesen elterültem a padlón, ráadásul egy jó nagyot csattant is a fejem érkezéskor... Sose gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velem, és tessék. 2 percen keresztül fetrengtem a földön, mint valami napon hasát süttető béka, és csak meredtem a plafonra, amíg végre észhez nem tértem. A sofőr végig parában volt, nehogy kinyúljak, és miután nem kértem mentőt, bebiztosította magát egy jegyzőkönyv felvételével is... Milyen együttérző. Na mindegy, persze hazafelé végig Dr. House járt a fejemben, már amit a zsibolygástól éreztem belőle, aztán hazaérve neki is álltam mindenféle tünetek után kutatni a google-ban, hátha időben észreveszem, hogyha ki akarok purcanni. Szerencsére nem így lett, sőt, a fejem nem is fájt utána nagyon, púpom se nőtt, ellenben a nyakam körben annyira meghúzódott, hogy még ásítani sem tudtam pár napig, no meg némi zúzódás a csuklómon... Egyébként már teljesen jól vagyok, csak lefekvéskor és felkeléskor nézek ki nagyon furcsán, mert a nyakam csak olyankor fáj igazán, ezért ninja-mozdulatokkal szoktam mostanság kikelni az ágyból, hogy ne terheljem...:D Most persze röhögök, de a 120-ast szerintem egy jó ideig még kerülni fogom... Ááá, hogy röhöghetteeeek???!!! Na mindegy...:]

ALOHA!

Zagyva

2010-08-27T00:21:00.004+02:00

Megint eltűntem egy időre, pedig mindig eszembe jutnak dolgok, amiket megörökítenék a blogban, de a megvalósítás mindig elmarad... Általában az alvás valahogy fontosabb... Pláne most, hogy a CC-nél tengetem a drága időmet. Munkahelyet még ennyire nem utáltam. És szerintem a hátam sem. Komolyan megvan rá az esély, hogy egy határozott kérdőjelet formáljon lassacskán a gerincoszlopom, bár még mindig jobb, mintha nem lenne...

Újabb kampány. Még mindig hihetetlen, hogy 4 év eltelt. Bár, ha belegondolok, hogy mi minden történt ennyi idő alatt, nem is olyan kevés idő, csak visszapillantva tűnik pár percnek az egész...

Apropó, idő. Morci kutyus ma (vagyis már tegnap) töltötte a 3 hónapot. Anyukám legnagyobb örömére pedig már nem csak a pelenkát, hanem a természet lágy ölét is képes wc-nek tekinteni. Bezony ám. Fene gondolta volna, hogy ilyen gyorsan tanulnak ezek a kis ebek... Mondjuk az biztos, hogy amilyen örömtáncot anyu eljár egy kakinál, az a legmegátalkodottabb székrekedéses kutya szívét is meglágyítaná, és rögtön produkálna egyet a műsor kedvéért...:) Ezzel a 3 hónappal pedig 3 és fél kiló is jár. Visszanéztem a képeket, amik készültek a kis csöppről, és hihetetlen, ahogy növekszik a drága. Na meg a hangja... Herélt kakast megszégyenítő hangon képes őrizni a házat, vagy épp a becsületét (anyámék lábának árnyékában - 'mily bátor).

Képekben:

Az első napokban

Még nagyon elanyátlanodva

Folyton álmosan

És még álmosabban...:)

Aztán kiszabadult a kisördög

Örző-védő!:D

Nyomozó

Füves...:)

Videóban:

A fentiek elég beszédesek voltak ahhoz, hogy berekesszem a mondandómat, ráadásul már nem is nagyon vagyok képben a fáradtságtól...:D

De azért ezt még mindenképp megosztom...:D Alkonyat paródia, ami majdnem annyira jól el van találva, mint a Horrorra akadva 3. volt!:D Vampire Suck!

ALOHA!

Új családtag

2010-07-16T23:32:00.000+02:00

Múlt héten belecsöppent életünkbe Morcos (becenevén Morci...:)), a kis pincsi mix. Soha nem voltam oda az ilyen kis földszintes ölebekért, de anyu igen, és mivel ő nagyon emlegette, hogy szeretne egy kiskutyát, gondoltam egy hirtelent, és íme, itt az eredménye...:)

Így hát leutaztam Székesfehérvárra, és hazacipeltem ezt a 60 dekás csöppséget, aki a kezdeti megilletődöttség után igazi kis ördögfiókává nőtte ki magát. Így hát újra van kutya a családban, és ez azért jó.:)

A meleg viszont rossz, mármint az, ami az elmúlt napokban érezhető. Már komolyan elgondolkodtam, hogy kiköltözöm egy időre Alaszkába, de sajnos nincs rá időm, úgyhogy marad az itthoni hőség... Atom blogján találkoztam az alábbi videóval. Nagyon eltalálták...

Igazából most rövidre is zárnám a témát.

ALOHA!

Adsz vagy kapsz

2010-06-25T21:56:00.002+02:00

Jah, és egy film, amire az elején azt mondod, hogy na neeee... Aztán elég hamar megváltozik a véleményed, és annyit mondasz, nem mondoood... Ez egy nagyon jó film, fene se hitte volna...:D

Adsz vagy kapsz (Trick 'r Treat)

ALOHA!

Freetime

2010-06-25T17:36:00.000+02:00

Elég mozgalmas napokon vagyok túl, bár a strand kimaradt... Köszönjük időjárás!... Na mindegy, ez nem vesz el semmit az elmúlt két hét mókás mivoltából. Szombathelyen igazi szeles, esős kerti-party után olyan félelmetes szélviharban vergődtünk haza, hogy már valóban úgy éreztem, ki fog repülni a szemem a helyéből, ha másért nem, hát azért, hogy melegebb éghajlatot találjon, mielőtt belefagy a fejembe... De túléltük, nem vitás. Ahogy a szúnyogok is jól állták a sarat az elmúlt időben. Lazán elmehetnék dalmatának is... Apropó, szúnyogok... Haza se értünk Szombathelyről, máris célba vettük Surányt. Miután Rolandék szerencsétlen Suzukiját teletömtük magunkkal, beindult a menet. És hát ugye a GPS a barátunk, egész úton jó segítségünk volt, bár egy kicsit megszeppent szegény (frissítés hiányában), mikor a Megyeri-hídon átmenvén ő úgy gondolta, hogy mi most a Dunában lubickolunk serényen, hisz más alternatívát még nem ismert...:) Sebaj, jól bevett újratervezés... Már igazán közel jártunk a célhoz, amikor egy bal kanyart javasolt a drága. Hosszú pillogással vettük tudomásul, hogy itten' biza' nincs beton, csak jó göröngyös, sáros és pocsolyás fődút'. No, sebaj, elindultunk balra. Mikor feljutottunk a domb tetejére, észrevettük, hogy itt sajnos nincs tovább, csak egy kerítésen át, de az egyébként sem lenne túl szerencsés, így hát rükverc. A telefonos segítség után szerencsére rátaláltunk a megfelelő ösvényre, bár volt némi információ szakadás, amikor a Surány IV. nevezetű táblára hivatkoztunk... Tudni kell ugyanis, hogy egy teljesen másik "utca" tábláján is ugyanaz a cím szerepelt... Így hát valahol meg is tudom érteni szegény GPS-t. A célegyenesben már mindannyian nyugodtak voltunk, csupán az okozott némi fejtörést, hogy hogy szálljunk ki úgy az autóból, hogy az igen vendégszerető szúnyog pajtásaink ne lepjék el a testünket... Szó szerint kopogtak az ablakon (milyen udvarias népek ezek...), én ilyet még nem láttam, pedig már Pesten is majd' megzabáltak a drágák... A megoldás a jól bevált VAPE spray formája volt, abszolút hatásos, bár ezek csalafinta szúnyogék voltak, mert nagyon jól feltalálták magukat a nem befújt terepen is... Így lett tele a lábam és a karom helyett a fejbőröm, a derekam, a hasam és a fenekem csípésekkel... De még mindig szerencsésnek mondom magam... Amire pedig örökké emlékezni fogok, az az, amikor elhatároztuk, hogy lemegyünk sétálni a Duna partra. Bizony ám, a mi Dunánk, ami még éppen hogy csak visszafolydogált a medrébe Suránynál...:D Innentől kezdve sejthető, hogy mi lesz a folytatás. Azt tudni kell rólam, hogy ha egy csúszós lejtős domboldal kínálkozik fel előttem, habozás nélkül képes vagyok átadni magam a gravitáció humorérzékének, és előbb-utóbb kiélvezem a talaj kényelmét... Igen, most is valami hasonló történt. Amikor kiszálltunk a kocsiból, már gyanús volt a környezet. Homokzsákok, 20 centis sár, pocsolyák és egy kis füvezet... Sebaj, induljunk neki, mi baj lehet? A füves terepen még csak-csak elevickéltem, de ahogy letettem a nem éppen ilyen terepre tervezett cipellőmet (ami már rég nem emlékeztetett cipőre, sokkal inkább egy széttrancsírozott agyagszoborra a bokáim végén...), furcsa break-es mozdulatok kíséretében megkezdtem a küzdelmet a talpon maradásért. Ádám szerit nyomtam egy moonwalkot (ha-ha-ha). Aztán megadtam magam, és hogy ne élvezkedjek már egyedül, kedvenc Barnikámat is magammal rántottam, akinek a kezében egy jó nagy korsó sör volt...:D Persze nem sokáig, mert ahogy leérkeztünk a földre, ő gyorsan arcon öntötte magát a pohár tartalmával (gyógysör :D). Istenem, én azt hittem, végem, annyira röhögtem, aztán rájöttem, hogy az iszapbirkózás bizony nyomokat hagy, így hát rohamléptekkel csökkent a komfort érzetem... Egészen addig, amíg egy hirtelen elhatározás által vezérelve (a 20 fok alatti hőmérsékletben) belevetettük magunkat a kis kerti medencébe, ahogy minden normális ember tenné hasonló helyzetben ugyebár... Végeredményben mind tiszták lettünk, és szerintem simán elmehettünk volna újpest drukkernek, amilyen lila árnyalatot vett a bőrünk a cidri miatt... De minő meglepetés, semmi megfázás...;)

Attól függetlenül, hogy elég negatívan álltam a dolgokhoz, mivel nyár van, és mégis őszi időjárás, egész jól alakultak a dolgok, sőt...:)

ALOHA!

Go...

2010-06-14T01:29:00.002+02:00

Erikáékkal vasárnap egy eget rengetőt biliárdoztunk...:D A legmókásabb az volt, hogy nyertünk, hurrá! Véletlenek igenis vannak!:) Végigjártuk Atlantiszt, úgyhogy csak úgy folyt ki a zsebeinkből a sok százas... Az autóversenyes játékot se hagyhattuk ki természetesen... Én újra hoztam a formámat, és nézve, amit műveltem, mindenki megnyugodott, aki a közelemben volt, hogy nincs jogosítványom, sőt, még messzi tervben sem...:) Azért azt el kell mondanom, hogy a játékfejlesztők igencsak low-mode-ban dolgozhatnak eme gépek esetében, mert akárhányszor nekiszaladtam egy sziklának, semmi baja nem lett az autónak, amivel voltam... Valószínűleg nem számoltak azzal, hogy van olyan balek, aki úgy kacsázik játék közben, hogy többet gurul a zöld környezetben és száguld bele a sziklafalba, mint amennyit úton tölt... Na, de sebaj, elvan a gyerek, ha játszik...:)

A nap ezt megelőző része sűrű anyázások közepette telt. Azt már megszoktam, hogy a testem el akar párologni a szabad levegőn, de azzal nem tudok megbarátkozni, hogy alig maradt szúnyogtól érintetlen felület a bőrömön...:S Ahogy leültem, egy pillanat alatt 5 szúnyog csapott le csak a bokámra, annyira pofátlanul agresszívek...:S Nagyon bejövök nekik idén, ez megtisztelő, de már kezd nagyon szánalmas lenni, hogy folyton vakarásznom kell magamat, ráadásul olyan lehetetlen helyeken is képesek csípni, hogy arról mesélni sem merek, nem hogy vakarózni nyilvános helyen...:S Az tuti, hogy már rendesen mérhető adagot csapoltak le a vérkészletemből, aminek nem örülök, majd adakozom, ha úgy tartja kedvem...

Szóval ez volt tegnap, ma pedig hirtelen felindulásból irány Szombathely. Pár napra kicsit kiszakadok a pesti légkörből, már nagyon ideje... Úgyhogy egy időre off.

ALOHA!

Hot...

2010-06-12T15:46:00.003+02:00

Hol is kezdjem? Annyira örülök, hogy vége a monszunnak, de azért az túlzás, hogy most meg sivatagi rókának érzem magamat, ha kimerészkedek a száz fok melegbe... Tegnapelőtt este megünnepeltük Áádáámékat, ami mondhatni, elég jól sikerült... Szinte még most is a hatása alatt vagyok, sőt, ha ma éjjel sem aludtam volna, valószínűleg egy egybefüggő, nagyon hosszú csütörtöki napban élnék még... Azt ugyanis tudni kell, hogy péntek reggel jelenésünk volt, mert Áádáám anyukájának nyolcadikos osztályával IMAX-be mentünk, hogy cápázzunk egyet 3D-ben. A film nagyon jó volt, de most már biztos vagyok benne, hogy nem azoknak találták ki, akik egy átmulatott éjszaka után alvás nélkül ülnek be rá... Ezzel persze nem volt vége, mert utána állatkert...:) Szerintem négyen élveztük igazán, már amennyire a körülmények engedték az előző este, a 0 alvás és a 35 fokos meleg fényében. Az a négy ember pedig nem más volt, mint Áádáám anyukája, Juci, a kísérő tanár és mi ketten. A halálosan fáradt és szontyi nyolcadikosokat öröm volt nézni...:D Meg hallgatni, ugyanis két lány valami olyan beteg röhögést sajátított el pár nap alatt, hogy szerintem vallatni lehetne vele... Engem legalábbis, biztos...

Most szerencsére nem találkoztam sem perverz majmokkal, sem gusztustalan kengurukkal, hála gondolom, az irdatlan melegnek... Bár mit is beszélek, ezek Ausztráliából meg Afrikából valósiak... Na mindegy... Jah igen, új kedvenc részlegem, a tengerimalacok városa. Képesek voltak egy komplett városkát kialakítani a malacoknak, van templom, iskola, házikók, minden. Hát nem megzabálom?:)

Aztán este végre találkoztunk Erikáékkal. Egy év után újra itthon van ő és David ("angolja" :)). David nem újra, ő csak először...:D Szóval egy pici alvás beiktatása után megvolt a találkozó, és Erika nagy örömére szegény tolmácsolhatta a furmányos, csapongó mondatszerkezeteimet. Ami csoda volt, hogy egyáltalán tudtam beszélni, nem angolul, magyarul, mert néha még abban sem voltam biztos, hol is vagyok...:) Kicsit furcsa volt, kicsit megilletődött az egész, vagy nem is tudom...:) No, de hát aaannnyira szuper dolgot kaptam Erikától, hogy a szemeim tapsikolnak a gyönyörtől!:P (A szem igenis tud tapsolni, ugyanolyan, mint amikor pislog, csak sokkal tapsikolósabban!:]) Tudja, hogy imádom Simon macskáját, és igen, könyv is készült a srác cicás rajzairól. Nem tudok betelni vele, imádom!!! Még a legrosszabb hangulatból is kiráz ez a kis zabás macsek, teljesen oda vagyok! Köszönööööm!:P

Őrült srác, őrült macskákkal, csak imádni lehet!:) Itt minden fent van, amit róluk tudni lehet.

Na, ennyire volt időm ma, miután csöndben voltam egy hónapig... Tudom, tudom...

ALOHA!

Auccs...

2010-05-03T19:27:00.001+02:00

Mióta megkaptam a digitális rajztáblámat, határozottan rákanyarodtam az útra, ami egy kiadós ínhüvelygyulladáshoz vezet... Most Alízt örökítettem meg ilyen formában is, ami kétségtelenül örömtelibb volt, mint a múltkor Orbán fejével pepecselni...:D Hihi, a család sem menekül meg a kezeim közül, csak bírjam...:)

Így kell elcseszni az időt, ha épp van 1-2 szabad órája az embernek...

Marxinak megvolt az első ujjharapása... Nem bontottunk pezsgőt az esemény örömére, de meglepetés volt, az biztos. Az azért vicces, hogy épp magyaráztam Noéminek, hogy á, ő nem harapós, amikor szegény nagy dirrel-durral kirántotta az ujját a ketrecből, ami Marxi orra előtt felejtődött, ráadásul saláta illata volt... Hörcsögöm csak nézett, hogy most miért vették ki a szájából a kaját, ha már egyszer megkóstolta, mi meg sírva röhögtünk, ahogy szerencsétlen áldozat ujjából csurgott a vér, és próbáltuk elállítani vízsugár alatt a kiszabadult hemoglobin-folyamot... Aztán, mint aki megsértődött, egész este nem nagyon dugta ki a nóziját a házából a kis bűnös...:) Engem Frici harapott meg egy éve, én is ott hibáztam, hogy túl sokáig hagytam a nózija előtt az ujjamat, mintegy feszegetve a húrt, ami neki egyenesen felhívás volt ~~keringőre~~ vacsorára...:) Na mindegy, azt hiszem, ezt nevezik helyzetkomikumnak...:)

ALOHA!

Itt a Zidő...

2010-04-29T18:56:00.006+02:00

Nos, hétfő óta a nap is másként kel, de a humorérzékem azt hiszem, a régi...:]

Mondjuk vicces, hogy milyen sok időt voltam képes eme pepecseléssel tölteni... (Ha szorul a hurok, remélem, a gondolat-rendőrség majd figyelembe veszi...;))

A minap megnéztük a Paranormal Entity nevezetű horrort, és ahogy a címéből is érezhető, szinte ugyanarról szól, mint az "őt" megelőző Paranormal Activity. Határozottan elmegy kategória, de én igazi 3D-s élményt varázsoltam belőle Ádám szerint...:D Ugyanis szokásomhoz hűen ijedeztem és pattogtam a totális cselekménymentes jeleneteknél is, de amikor a filmben váratlanul egy csengő repült a néző felé, én a megszokott ugrás mellett még el is takartam a szemem (nehogymán' megvakítson egy bizgentyű), ami annyira jól sikerült, hogy szegény koncentráló Ádám megtapasztalhatta, milyen is összetűzésbe keveredni a karmaimmal, és szinte érezhette a csengettyű koppanását a homlokán...:D Szeeegééény...:D

Jah, és újabb tapasztalat a kis drágaságaimmal kapcsolatban. Igenis van ízlésük. Igaz, beletelt fél évbe, míg rájöttem, Frici azért csinál akkora kajakupit maga körül mindig, mert a nagy golyó alakú höritápok keresése közben kiszórja a tálkájából az apróbb magvakat, és Marxi nem azért hord össze a ketrec egyik sarkába igazi hegyeket ugyanazokból, mert azt használja kamrának, hanem azért, mert bizony más az ízlésük. Marxi tálkájába általában a dobozból szórom a kaját, ezért a nagyobb golyók kerülnek bele nagyobb arányban, pedig ő a kis magvakat szereti (meg minden mást, kivéve azt a fajtát). Ebből kifolyólag az amúgy is nagyétkű szívemcsücske' feltűnően hamar kezdi "hajigálni" a kiürült tálat, hisz miután kipakolta a nagyobb falatokat a sarokba, nem kell hozzá sok, hogy felporszívózza a maradék kisméretű magot... Fricinek meg feltűnően sokáig maradt mindig meg a zaba az etetőjében, hisz neki csak pár nagyobb golyó került a szórásba. Nos, erre rájöttem a pengeéles elmémmel, úgyhogy átcsoportosítottam a kajáikat. Eredmény pedig az volt, hogy Frici majdnem beszorult a házikója ablakán, annyira teletömte a pofazacskóját a nagy kajákkal, így a feje háromszor akkorára nőtt, mint maga az egész höri normál állapotban... Szerencsére megmentettem a helyzetet, és felemeltem a házát, így alulról tudott bemászni, de szörnyű látvány volt, ahogy küzdött...:S Biztos úgy gondolta, itt a nagy alkalom, betárazok ebből a finom kajából, mert ez a csaj nem képes felfogni, hogy csak ezt szeretem...

Na mindegy, még mindig tudnak meglepetést okozni...:)

ALOHA!

25.

2010-04-21T13:51:00.002+02:00

Huszonöt éves lettem én, meglepetés e ~~költemény~~ bejegyzés...

Az utóbbi pár hétben sok minden történt, ami nem az én szám íze szerint való volt, azokról nem is ejtenék szót (milyen kedves vagyok :D). No, de a lényeg, hogy ismét öregebb lettem egy évvel, vagyis igazából naponként, óránként, percenként stb. öregszünk folyamatosan, nem egyik napról a másikra, de most mégis kicsit olyan érzés, mintha hirtelen arra ébrednék, tegnap még 10 éves voltam, ma már 25... Felnőttem? Az ajándékokat elnézve kérdéses...;) Na jó, azért akadnak komolyabb darabok is, például az, amivel az alábbi képet firkantottam!:P Azt hiszem, lesz mivel elcseszerintenem az időt ~~bármikor~~ esős napokon...:] Még szerencse, hogy szombat után egyben maradt a jobb kezem, különben bajban lennék...;):D

És igen, végre megérkezett Stewie is! Mondhatnám többesszámban is!:P

Tudom, már a háttér is rendkívül komoly személyiségre utal, de senki ne ítéljen első blikkre!;)

Most hirtelen ennyi volt, nem fussa' többre az időből jelenleg...

ALOHA!

Ideg...

2010-03-30T21:07:00.001+02:00

Nem nagyon jelentkezem mostanában, és ennek több oka is van/volt...

Nagyjából kilábaltam a dögrovásból, persze nem akarom elkiabálni, szóval az egyik ok megszűnni látszik. (eredmény látható=eme bejegyzés:])

Az igazi probléma pedig naná, hogy a Pázzal kapcsolatos... Miután kiderült, hogy a konzulensem finoman eltávozik a szoc. intézetből, nekilendülhettem az új témavezető keresésének. Hurrá, mindezt másfél hónappal a leadási határidő előtt. Semmi gond, megszoktam a göröngyöket eme csodás intézmény falai és metódusai között... Úgy nézett ki, hogy találtam is nekem való áldozatot a konzulensi címre, minden rendben lesz, de... és megint itt van ez a de, amit oly sokszor hallottam kimondva, láttam leírva stb... A terv újra felborult, úgyhogy megint itt állok, hogy nem tudom, mi lesz. Rajtam nem múlik, írok-írok, és várom, hogy vajon a következő pofára esés mikor következik be... Egy reménysugár még tartja magát, remélem, hogy a fene nagy emberséges hozzáállás nem oltja ki azt is. Azt már nem mondom, hogy elegem van, mert közhely, de a tények bizony tények. A jövőképemre a jelenleg érvényben lévő jelző: kilátástalan!...

ALOHA!

Vihar...

2010-03-17T23:49:00.000+01:00

Viharsziget letudva.

Vélemény: Határozottan első helyre ugrott a "film elején megmondom, mi lesz a csattanó a végén" ranglétrámon...:(

Pedig végig azt magyaráztam magamnak, hogy á, biztos nem dobják be még egyszer ugyanazt a "poént", amit már jó pár hasonló típusú filmben láthattunk... És de...

Persze ettől függetlenül jó film, meg minden... Lehet, hogy csak én láttam túl sok hasonló csattanójú thrillert/horrort/stb.

Amúgy 10 éve nem gondoltam volna, hogy valaha is szimpatikussá válhat számomra Leonardo DiCaprio. Határozottan sikerült levetkőznie a nyálas tinisztár szerepet. Szóval már ezért megérte...:]

ALOHA!

Picasso

2010-03-17T14:33:00.005+01:00

A minap Tamás újra érdekes perceket okozott játék közben...:)

Nemrég már írtam, hogy a múltkori "póker parti" alkalmával miféle technikával gyönyörködtetett el... Na, az semmi ahhoz képest, hogy mit képes művelni Activity közben. Bár legutóbb nem nagyon jutott tovább az A sávon (rajz), meg kell mondani, többet segített mutogatással és beszéddel, mint tollvonásokkal...

Tamásról tudni kell, hogy elég visszafogott rajzképességekkel rendelkezik (most finom voltam :D), és ezt minden ilyen játék során, régen is és most is, meg is villantja.

Az egy dolog, hogy miniatűrben alkot, és ha nem értenénk, hogy egy pici korona alakú izé igazából a tüzet (1.) jelképezi, ő minden további nélkül fél milliméterrel nagyobbra rajzolja ugyanazt, hogy segítsen a továbbiakban, majd odabök néhány hümmöt a szerencsétlen találgatónak, hogy na, találd ki...:)

Azért azt hozzáteszem, hogy némiképp idegesítő is tud lenni, mikor az ember belejön a szópörgetős találgatásba, és erre csak annyi a reakció, hogy "hmmmm, majdnem, hmmmm, ömmmm"... Rosszabb esetben csalni is megpróbál ám, nem kell félteni... Csak egy pillanatig nem nézek rá, és már Gergőnek mutogatja a megfejtést, vagy épp súgni próbálja... :D

A pálmát a gyúródeszka vitte el...:D Miután lerajzolt egy félresikerült téglalapot, be is fejezte az alkotást...:D Annyit még hozzá tett, hogy végül is ennyi... Mi már túl voltunk mindenféle térbeli és geometriai alakzat felsorolásán, mire némi mutogatás és plusz infó segítségével fény derült az igazságra...:D

Az alábbi képen próbáltam visszaadni, hogy miként ábrázolta Tamás a feladványokat... (a teljesség igénye nélkül)

Más.

Megkaparintottam álmaim telefonját!:) De nem ez a lényeg, hanem a gyakorta lehetetlen biztonsági figyelmeztetések a használati utasításban!:D

Pl.,

Figyelmeztetés!

1. Ha ráül a zsebében lévő telefonra, vagy nehéz tárgyat helyez rá, akkor károsodhat a telefon LCD érintőképernyője, és lehetséges, hogy nem fog működni. - Nem mondod?! A piklibe, pedig pont kinéztem egy jó nagy "húsos" tégladarabot pont erre a célra...:(

2. Ne üsse a képernyőt éles tárgyhoz, mert ez megrongálhatja a telefont. - Persze, ezzel akartam szöget beverni...

3. Ne használja a telefont aktív robbantási területen. - Szerintem akkor már mindegy lenne nekem...

Persze azért elgondolkodtató a dolog, hiszen ha ezek szerepelnek egy leírásban, akkor valószínűleg ok is van rá... Szinte előttem van, ahogy viszik vissza a boltba a telefont, hogy "mekkora egy gagyi, ezzel még egy sima szöget se lehet beverni"... Hisz tudjuk, az ember soooook mindenre képes...

Na mindegy, legalább pár percig ismét valami olyannal foglalkoztam, amivel aztán tényleg teljesen felesleges volt...:]

ALOHA!

Happy 30!

2010-03-13T23:14:00.007+01:00

HAPPY BIRTHDAY DEPECHE MODE!

Hihetetlen, de igaz, már 30 éve pályán az általam imádott DM!:]

Mókás, egy zenekar, ami már akkor sikeres volt, amikor még a tesóm is csak oviba járt, és mostanra az ősközönség 45-50 év körül is mozoghat. Totyogósnak éreztem magam a koncerteken is, és a számok tükrében ez érthető. Emlékszem, mikor 5-6 éves koromban tesóm füzeteire ragasztott és rajzolt (Violator) rózsát nézegettem, nem értettem, egy fiú mit csíp a virágokon...:) És mostanra? Az egyik kedvenc albumom. Mit is mondhatnék?:) Ritka dolog manapság, hogy ha beülsz egy autóba, DM és Bonanza szól a hangszórókból.:)

Mikor általános 3.-ban év végén angolból kellett vizsgázni, volt egy tétel, a címe: "This is my family" (sajnos nem azt húztam, hanem a "Daily routine-t...:D). Na mindegy, azt hiszem, minden érthető.:]

ALOHA!

Crash...

2010-03-11T14:14:00.002+01:00

Mivel szétesett valamiért az előző blog külső (nem tudom, miért...), kénytelen voltam új ruhát adni a kicsikémre... Tavaszi megjelenést kapott, habár a mai idő nem nagyon emlékeztetett március havára (ha-ha-ha...).

Na jó, ennyi elég volt belőlem...

ALOHA!

Repeta

2010-03-08T08:49:00.000+01:00

Mára két adag spenóóót is jutott!:P

ALOHA!

Poker face...

2010-03-07T01:37:00.008+01:00

Újabb póker élménnyel gazdagodtam pénteken, és lettem rövidebb 200 forinttal... Bár már nem emlékszem tisztán, hogy végül ki is nyert (mondjuk van egy sejtésem...), de abban biztos vagyok, hogy nem Tamás. Az ő technikája abszolút egyedi. Mondhatni, ő a vak szerencsében való bizalom mintapéldája...:D Annyira vakmerő, hogy egyenesen meg sem nézi a lapjait... (A pókerrel véletlenül függ össze ennyi fronton a 'vak' szó?) Már 4 kör emelésen túl volt, mire megnéztem(!) a lapjait... Meg is lett az eredménye, legelső kiesőként menekült meg az asztaltól. Én röviddel ezután követtem, mármint kibukásban, mivel a póker egy sz@@@@@r játék!!!:] Innentől kezdve az idő lelassult és én egy másik dimenzióba csöppentem. Gergő előtt a ~~hogyishívják~~ zseton hegyek csak nőttek, Ádámnak fogyott a türelme, Gábor pedig nem is értem, hogyan, de valahogy még mindig játékban volt, sőt! Tamás ekkor már diszkréten elterült a háttérben... Rendkívül mókás jelenet volt ez. És erről eszembe is jutott egy régi emlék.

2006. november 12. (Mire nem jó egy blog, ha fel kell frissíteni egy lassan negyedszázados szürkeállományt...)

"Hát a tegnap este ezután... Vicces volt mondhatni:) Némelyek azt hitték, póker parti lesz, de aztán megjelent Gergő és jómagam, a két anti póker parti arc (fú, ezt a szót össze lehetne keverni különféle módokon, tök érdekes szóösszetételek alakulnának ki....óóókéééé :S:)), és hát mondanom se kell...:) Volt mindenféle jó, a végén meg, mint valami lakásfelújító show-műsorban, nekiláttunk ketten rendbe kapni a konyhát, épp csak előtte és utána képeket nem csináltunk:) Hát, néha rájönnek ilyen dolgok az emberre...:)

Aztán indultunk hazafelé... Hát bizony:) Az út éjszakaival Kaszásról szuper Angyalföldig, ömm pici buszra várakozással eddig 3/4 órát szokott igénybe venni... Megjegyzem, EDDIG...:D Szóval, a buszra várakozás aránylag korán elkezdődött, okosan kiszámoltuk, mikorra ér hozzánk. De persze ki az, aki szeret várni... Hát elindultunk egy megállónyit előre, volt még 15 percünk úgyis. Átverekedtük magunkat néhány sín közt, aztán robogtunk a célállomás felé. Időben teljesen jók voltunk, csupán a hellyel volt némi gond. Ugyanis egy FÉL megállóval korábban hagytuk abba a menetelést, ami pont arra volt elég, hogy ámbár a kívánt buszra szálltunk, az valahogy mégis az ellenkező irányba indult... Nem akartam eleinte hinni a szememnek, az eszemnek, semminek, de amikor az Árpád híd helyett az Eurocenternél kötöttünk ki, kisebb gombóc kezdett dagadni a torkomban... Nem csak az enyémben...:S:D Sejthető, hogy volt dühöngés, az a retek busz..., vagyis buszmegálló basszus... csak picit kellett volna tovább menni... no mindegy, mentünk mi így jóval tovább:D Messzebb voltunk Angyalföldtől, mint mikor hazaindultunk... Megkérdeztem a sofőrt, hogy de hát ez hogy lehet, mit rontottunk el... Ő szívélyesen válaszolt, hogy "de hát végig jöttünk Angyalföldön..."... Mi az, hogy végig jöttünk? Most szálltunk fel két megállóval ezelőtt baaaazzzzz!!! Azért akkora suttyók nem vagyunk, hogy átbuszozzuk az éjszakát...habár...majdnem így lett, a sofőr meg szerintem a későbbiekben már teljesen biztos volt benne, hogy tényleg a buszon akarunk melegedni este...:S Elindultunk hát a valóban Árpád híd felé közlekedő éjszakai 1-es felé. Megnéztük, hogy ugyan mikor jön... Csúcs, van 20 perc, üssük el valamivel ugye, elindultunk a következő megállóig... Már kezdtük poénra venni a figurát...jobb volt az úgy nekünk...:) Megérkeztünk. Egy órával azután, hogy elindultunk Kaszásról haza ugyebár... No mindegy... Megfordult a fejünkben, hogy ejj, mekkora lenne, ha véletlenül pont nem figyelnénk, és elszáguldana mellettünk a busz...volt már erre példa, csak akkor nagyon is figyeltünk...:S (Kedves 4-es busz vezetője valahogy nem vette figyelembe, hogy áthelyezték a busz megállóját 100méterrel visszább...Erre rájöttünk akkor, odabumliztunk, vártunk és vártunk, és egyszer csak jött a busz, és azzal a lendülettel nem is állt meg...csak a régi megállóban... na... :X) Szóval visszatérve, szerencsére jött az a fránya busz, kedvenc sofőrünkkel megspékelve, aki már tuti, hogy busz fetisisztának képzelt minket, ráadásul látszott rajta, hogy imádja a munkáját...:S"

Hm, mennyi minden változhat 3 és fél év alatt. Például az, hogy kettőből már csak egy anti póker parti arc maradt...:]

ALOHA!

Élmény

2010-03-05T00:34:00.000+01:00

Megnéztük IMAX Alízt Csodaországban. Mit is mondjak? Hatásos volt. Bár hangyányit tartottam tőle, hogy esetleg nyomasztani fog, ahogy a hasonló filmek szoktak, és majd az ereim felvágása után távozok csak a teremből, de szerencsére pozitívan csalódtam. Csak egy kellemes élmény és egy jó erős fej- és szemfájás maradt a félelmeimből. Ráadásul a film végén felcsendült egy annyira ütős kis zene, ami mondjuk jöhetett volna a történet során is, de sebaj, stáblistát ennyire még nem élveztem...:D Mondjuk vicces, hogy Avril Lavigne torkából származik eme dal, aki sose volt kedvencem, de ez részletkérdés, ezen a téren már nem vagyok annyira elutasító, mint hajdanán...:)

No, és persze nap nem marad F. G. nélkül. Megszületett a kedvenc mondatom, természetesen Stewie szájából!:] Mindig is szerettem a barokkos körmondatokat, pláne, ha anyázásról van szó. És szerintem hosszú időre ez lesz a No. 1.:D

"Enyém a kalapod! Erre mit lépsz?! És takarodj vissza a potrohba, ami a világra kölykedzett, nem fogok meghunyászkodni egy ilyen vörhenyes, kínai tornacipős, pufi dzsekis, márvány-koptatott farmeres suttyó paraszt előtt, aki reggeltől estig kétliteres lónyálat szürcsöl, és nincs jobb dolga, mint a letöltött Simpson's epizódjait bámulni. Tipikus átlagfejű nímand. Megtanultál autót vezetni? 4milliárd másik is! Pont ilyen idiótákat látni a restinél hajnali 1-kor, akik lehúzzák magukat a krimó pottyantós retyóján!"

Áádáám jóvoltából ki is nyisszantódott az ominózus monológ az epizódból, nekem már csak fel kellett töltenem...:] Tessék-lássék!:D Egyszerűen megzabálom!:D

ALOHA!

Spenóóót!

2010-03-03T21:40:00.000+01:00

Végre újra Spenóóóót!

Az eddigi legjobb, nekem annyi...:D

"Paprikaként akarsz tovább élniiiii?!" :D:D

Mára csak ennyire 'fussa...:]

ALOHA!

Uhh...

2010-02-27T14:44:00.000+01:00

Nos, megnéztük tegnap a Rec 2.-t... megérte, végre... Azt kell mondjam, hogy jobb lett még az elsőnél is, pedig már attól kiakadtam. Olyan jól kikerekítette a történetet, ahogy azt kellett. Aztán jött az éjjel, az alvás... Igen, bejött amire gondoltam. Kész az új horror forgatókönyv...

Első körben természetesen egy emeletes házban voltam, de mint szellemidéző/szellemvadász vagy valami ilyesmi. Naná, hogy be voltak kamerázva a szobák, és naná, hogy le kellett kapcsolni minden villanyt, amitől én már álmomban is pont eléggé bekészültem... Én szellemvadász??? Na mindegy. Az egész arról szólt, hogy vonultunk szobáról szobára, és a lakók folyamatosan azt suttogták hörgő hangon, hogy "Ott van, ott vaaaaan!", én persze semmit nem láttam, csak hallottam mindenféle kísérteties sikolyt, amire hirtelen felébredtem. A csodás szélvihar esővel vegyítve megtette a hatását, úgy rázta a redőnyt a szél, és úgy verte a párkányt az eső, hogy még jobban betojtam, mint álmomban... Fél óra elteltével sikerült csak visszaaludnom, de addigra olyan ügyesen beijesztettem saját magamat, hogy nem az én pici pónimmal kezdtem el újra álmodni. Bizonyááám, ördögűzőset játszottam álmomban. Volt egy kislány (naná), öregasszonyos ruhákban, akiről mindenki tudta, hogy valami gonosz lakozik benne, de senki nem tett semmit. A lány a gondolatait ráerőszakolta az emberekre, ahogy azt illik... Na most, az én feladatom az volt, hogy szótárat készítsek az ördöglányka nyelvéhez... Igen ám, de az ördögszótárhoz meg még egy másikat is csinálnom kellett, hiszen mint tudjuk, az ördög~~nek jó humora van~~ gonosz, és átvágja az embert, ezért még a lefordított szavait is le kell fordítani... Így jelentett álmomban a nyalóka halált...:S

ALOHA!

Függő...

2010-02-26T23:32:00.001+01:00

Family Guy függő lettem... Nem gondoltam volna, vagyis egy kicsit mégis, ha abból indulok ki, mennyire rá tudok kattanni dolgokra... Ahogy mostanában újra visszatért a láz, amit a nyitott kapuk iránt éreztem 4 éve...:D

Na, mindegy. Szóval épp Stewie plüss után kutakodtam, mikor rábukkantam egy képre a rajzfilmfigura lehetséges valós kinézetét illetően...:D

Hát, mit is mondjak, örülök, hogy csak rajzfilm...:D

Amúgy, aki szeret, és meg akar lepni esetleg a szülinapomon, névnapomon vagy csak úgy... Hát... Létezik az a bizonyos plüss...:]

Jah, aki meg utál, annak üzenem, hogy igazából szörnyen érezném magam, ha kapnék egy ilyen figurát, szerintem rögtön ólmot öntenék a fülembe, megvakítanám magam és mindezek után örök száműzetésbe vonulnék... Csak a régi magyar "hagyományokat" követve...;)

Aztán. Megvolt a mai biliárdozás is.... Anyám!:D Hát, mit is mondjak, fejlődök végülis, már egész ügyesen eltalálom a ~~labdát~~ golyót, mindezt az új fogási technikámnak köszönhetően... Már gondoltam is rá, hogy pénzt kéne kérni a látványosságért a teremben...:D Nincs mese, imádom szórakoztatni az embereket, úgy szeretik...:]

És, ami most jön... Bizony ám. Rec 2.! Holnap pedig valószínűleg egy újdonsült elmeháborodott álmomról fogok beszámolni... Na... :]

ALOHA!

Láttam...

2010-02-14T15:11:00.001+01:00

Tegnap megnéztem egy elég érdekes filmet. A címe Komfortos Mennyország. Húzó névnek beletették Susan Sarandont is, aki kb. 10 percet se játszik a filmben, de azt nagyon hitelesen...:D A lényeg, hogy egy új kedvencem született ezzel, szinte hibátlan film, azt leszámítva, hogy én a végén kicsit még változtattam volna, de akkor valószínűleg teljesen más kategóriába sorolandó filmről beszélnék...:D A történet nagy vonalakban annyi, hogy egy 14 éves kislány nem tér haza az iskolából, mint kiderül, azért, mert megölték. Nem is akárki, az egyik szomszéd. Azért árulom el ilyen hirtelen, mert ez egyáltalán nem titok a film során, már az elején sem. Szóval, a kislány meghal, de az élők és a holtak közt reked, látja a szeretteit, a gyilkosát, de egyéb életen túli jelenségeket is, amit tökéletesen megmunkáltak a film készítői. Kicsit olyan látvánnyal bír, mint a Nagy Hal (Big Fish) című film. No, szóval a kislány kb. 2 éven át nem tud túllépni, ahogy a szülei sem, főképp az apja. De azalatt az idő alatt, míg nem tud tovább lépni, segít kibogozni a rejtélyt, ami a halálát és a gyilkosa kilétét övezi. 2 órás élmény volt, kicsit elgondolkodtató is, megható is, és izgalmas is, pláne, hogy folyton vártam, milyen látványban lesz részem a következő percekben... Szóval tökéletes darab.

A következő film pedig egy olyan darab, amit csak most sikerült megszereznem, pedig nem idei eresztés (2008. nov.)... Van benne minden, ami kell egy jó horrorhoz: félelmetes ódon épület, ráadásul egykori árvaház, misztikus kisgyerek maszkban, ami rögtön kettő az egyben, morajló tenger a magasló sziklák tövében és még sorolhatnám. Spanyol eredetű darab, és már rájöttem a Rec során, hogy bizony a spanyolok is vannak annyira elvetemültek horror tekintetében, mint a franciák (pl, Magasfeszültség...)...

The orphange (El orfanato, Az árvaház) :

Jah, amúgy azt tudtátok, hogy Japánban egész intézményesült formája van a Valentin napnak? A munkahelyeken Valentin nap során a nőknek valamennyi pasast meg kell ajándékozni csokival. Minél népszerűbb egy hím, annál drágább csokit kap. Értelem szerűen a nyomik gagyi csokit kapnak. No, de egy hónappal később minden pasas az őt megajándékozó nőszemélynek köteles viszonozni a V-napi ~~kedvességet~~ kötelességet ugyancsak csokival. Jah, és hogy ne legyen egyszerű, minden csokinak más jelentése van. Nem adhatsz ugyanis ugyanolyan csokit egy barátnak, egy szeretőnek, egy feleségnek vagy épp a főnöködnek, ugye...

Még szerencse, hogy nem Japánban élünk...:D

ALOHA!

Máóóó....

2010-02-11T21:46:00.000+01:00

Végre teljes egészében miénk Simon macskájának legújabb megnyilvánulása!:)

Imádommmm!:]

Amit viszont utálok, az a latyak, a nem szűnő hóesés, a csöpögő minden... és persze a kopogtatócédula-gyűjtés... Jah, vagyis nem, azt imádom...:]

ALOHA!

Muhaha!

2010-02-09T21:52:00.001+01:00

Nincs sok ~~energiám írni~~ mondanivalóm, úgyhogy ma csak egy videó a napi betevő...:D Biztos, sokan látták már, én is, de századszorra is vicces...:D Wáháháhá!... /gonosz kacaj:]/

ALOHA!

Mit nézzek?

2010-02-08T16:01:00.004+01:00

Hm hm... "Kivégeztem" Doktor House-t... Minden egyes résszel jobban imádom, és egyre nehezebb elképzelnem, hogy a való életben nem ilyen a hapi...:) Azért sajnálom is szegényt, mert arról szól a fáma, hogy a szerepe miatti folyamatos sántikálás miatt már a való életben is bekrepáltak az ízületei a bicegéstől... Bár, azt hiszem, megéri neki... Epizódonként már 400.000 dollárt tehet zsebre... A sorozat árnyoldala persze nálam is megmutatkozik, álmomban már differenciáldiagnózist állítottam fel az egyik szereplővel, sőt, ha csak egy szimpla Algopyrint veszek is be, már elgondolkodom, milyen negatív folyománya lehet a tettemnek...:] A Lupust és az Autoimmunt rögtön kizárom, mert azok soha nem szoktak beigazolódni...:D

Apropó, filmek. Több mint egy év várakozás után, végre sikerült megszereznem a My sister's keeper (A nővérem húga) című drámát. Arról szól, hogy egy tökéletes család életét hirtelen felborítja, hogy két gyermekük közül a nagyobbik 4 éves korában leukémiás lesz, és nincs túl sok remény az életben maradására. Sem a szülők, sem pedig az öccse nem jöhet szóba csontvelő és egyéb donorként, így egy elég morbid megoldáshoz fordulnak. Összehoznak egy harmadik gyereket laboratóriumi körülmények között, aki minden szempontból tökéletes donor lehet a nővére számára. Innentől kezdve a megszülető kislány élete folyamatosan arról szól, hogy testvérét segítse mindenféle fájdalmas beavatkozások árán. Aztán egy szép napon a kislány keresetet nyújt be az anyja ellen, mivel vissza akarja nyerni a teste feletti tulajdonjogát. Nagyon szuper film, érdekes történet, aranyos is és szomorú is egyszerre, és az is biztos, hogy Cameron Diaz a legtöbb ember számára nem lesz túl szimpi a film során...:D (Mintha erre hajtana... pl, The Box (A doboz))

ALOHA!

Júúúúúúúúúj...

2010-02-05T01:23:00.001+01:00

Nos, lehet, hogy kissé morbid lesz, de muszáj megörökítenem az alábbi rövidke gondolatmenetet...

Ádám kezébe vesz egy Kiskegyed újságot, majd a címlapot nézegetve megszólal:

- Jé, Kiszel Tünde első gyereke halva született...

- ...

- Hm, akkor biztos ő volt a kis Donahullácska...

Uhhh.....

ALOHA!

Gyermekkorunk...

2010-02-04T22:10:00.002+01:00

Nemrég a Youtube-on a 90'es évek játék reklámjaira kerestem rá. Volt ott minden az illatos süti babáktól az én pici pónimig minden, amire akkoriban a legtöbb kislány vágyott... Aztán valahogy eljutottam a Walt Disney délután beharangozó videóihoz. Volt ugye a szombati és a vasárnap délutáni verzió is. A családi mozidélutánban általában egész estés filmeket adtak (amik gyakran még nem kötöttek le), a vasárnapi pedig 3 részből állt, 2 rajzfilmből és egy sima filmből jobbára. Emlékszem, hogy a sima filmeket hogy untam (kevés kivétellel)... Pl, a Zorro-t időbe telt megszeretnem, már akkor sem értettem, hogy miért válik felismerhetetlenné egy ember, ha van egy kis fekete kendő sáv a szeme körül... Na, nem is lényeges.

Itt van két videó, hátha valaki szívesen tér vissza pár percre a gyerekkorába!

ALOHA!

Idő...

2010-02-03T20:42:00.000+01:00

Ez a Spongyis óra azt hiszem, mindent visz!:] (Frissítésre új arcot mutat!:P)

ALOHA!

Zepterrrr....

2010-02-03T13:35:00.008+01:00

Nemrég segítettem egy kb. 5 kérdésből álló kérdőív kitöltésében egy nőnek, miközben az 1-es vilire vártam hazafele menet. A lehető legáltalánosabb kérdések feltevése után elkérte a telefonszámomat. Mivel tudom, hogy az az elsődleges és megkövetelt ellenőrzési felület a kérdezőknél, megkérdeztem, hogy ugye, csak az ellenőrzés miatt van erre szükség? A válasz persze igen... És mivel segítőkész és emellett egy jó nagy barom vagyok, bediktáltam a számomat.

Egy hét elteltével, nagy nehezen felfogtam, hogy csörög a telefonom, majd azt felvéve indult is az automatákhoz hasonlítható betanult szöveg végighallgatása. Nem egyébről volt szó, mint arról, hogy én, a szerencsés 10. válaszadó, ki lettem sorsolva, és egy több ezer forint értékű ajándékra lettem jogosult. Ehhez mást sem kell tennem, mint bebattyogni a Váci úti Zepter székházba, és átvennem a jutalmat... Jajjdejóóó! Mondtam volna, ha nem sejtem, hogy ez valami nagy átcseszés. Emlékszem ám, szegény anyukámat is behülyítették valahogy, aminek az lett a vége, hogy egy kétórás kampányszöveg meghallgatása után, amely során valami félmilliós követ akartak rásózni a szerencsésekre, anyu átvehette "nyereményét". Választhatott is. Vagy egy sörnyitó vagy pedig egy krumplireszelő. Nehéz döntés volt, pláne, hogy anyu annyi sört bontogat, mint én árpádsávos zászlót... Így lett gazdagabb egy darab fémmel, amit ha búvártúrára viszel, és évekre elásol a tenger fenekén, akkor se fog berozsdásodni... Hurrá!...
Na, de visszatérve rám és a drága Zepteres nénire, a beszélgetés vége az lett, hogy rábólintottam a dologra, persze, elmegyek, és átveszem az ajándékomat. Ugyanis azt elfelejtette megemlíteni, hogy maga az átvétel csak azután történik meg, miután rám próbálnak sózni valami mást is... Természetesen sokkal fontosabb elfoglaltságom miatt nyilván nem tudtam elmenni, így próbált velem újra egyeztetni...
Ez a párbeszéd sokkal érdekesebb volt, mint az előzőek...:]

-Zepteres néni: Jó napot kívánok, E. F.-né vagyok és M. M.-t keresném...

-Én: Én vagyok az, igen? - (ójaj, már megint hülyíteni akar...)

-Zepteres néni: A múltkor nem ért rá, megbeszélhetünk egy újabb időpontot, amikor átveheti a több ezer forint értékű nyereményét?

-Én: Sajnos nem tudok most előre időpontot lefixálni, de nekem az is jó, ha a portán ott hagyják nekem, és én majd jelentkezem érte... - (bújtassuk ki a szöget a zsákból...:])

-Zepteres néni: Mi? Hát ez nem így működik, mi egy nemzetközileg elismert cég vagyunk, nem adjuk csak úgy zacskóban oda a terméket...

-Én: Miért, ez végülis miről szól akkor?? - (mintha nem tudnám...)

-Zepteres néni: (újra a már hallott, betanult szöveg) Mi egy nemzetközileg elismert cég vagyunk, a termékeink népszerűsítése érdekében egy rövid előadáson kell csupán részt vennie, és utána öné lesz egy 5000 forint értékű konyhai felszerelés.... bla... bla... bla...

-Én: Aham, hát akkor én ilyesmire pláne nem érek rá, ismerem a dolgot, és erről eddig nem volt szó, adják oda valaki másnak inkább...

-Zepteres néni: Viszlát!!!...

Elég gyorsan befejezte a mondanivalóját innentől kezdve, én pedig így lettem szegényebb egy nemesacél csodával, de gazdagabb minimum két órával és persze egy újabb tapasztalattal. :D
Az embert ott próbálják hülyére venni, ahol tudják... Szóval, ha bárkit egy 5-kérdéses kis izé miatt megállítanak, sőt, elkérik a számát, akkor (kivéve, ha van fölös két órája és vágyakozik valami konyhai bigyó után) köszönje meg a lehetőséget, különben ő lesz a szerencsés tizedik válaszadó... :)

ALOHA!

Placccs...

2010-02-02T22:39:00.004+01:00

Valahogy utálom, amikor a csalóka napfényben az ereszről, háztetőről, fákról, égből, bárhonnan az olvadó hó csöpög vagy zúdul a nyakamba, éppen akkor, amikor elkezdenék reménykedni abban, talán lassan elmúlik a tél. Nos, az utóbbi időben erre bőven volt példa, valahányszor csalódnom kellett...:( Brühühühü... Ezért fogtam magam, és egy képsorozatban meg is örökítettem eme kínszenvedésem megrajzosított változatát...:D

Nem leszólni, painttel készült, ráadásul az első gifem!:]

(Kattintásra indul el!)

by: Johi

ALOHA!

Hm...

2010-01-31T22:06:00.005+01:00

Új év, sőt új évtized, úgyhogy ennek örömére új bejegyzés új külsővel... Ezzel ki is merítettem a szóismétlés idei keretét...:]
Nos, az elmúlt 1-2 hónapot nem áll szándékomban belezsúfolni egy posztba, legyen elég annyi, hogy eseménydús volt, elröppent...
A Pázmánynak egy időre búcsút intettem, és remélem, júniusban ezt az időhatározót a végleg szóra cserélhetem...:]
Jelentem, túl vagyok a Case 39-en... Tetszett... Nem tudom, miféle perverzió nálam ez a félelmetes kisfiú/kislány szereplős horrorimádat, de nincs kedvem kezeltetni...:]
Miután nagy lelkesedéssel közöltem Ádámmal a tényeket, miszerint van pár film, amit azonnali hatállyal meg akarok nézni, és mutattam is neki a trailert, ő egy egyszerű "jah, erről már olvastam" szóhalmazzal törte le a lelkesedésemet. Ezzel egy időben fel is hördültem, hogy mégis őkelme ezt hogyan gondolja?! "Tipikus tucatfilm, tele klisékkel...". Újabb felháborodott pillantást vetettem rá, én igenis bukom az ilyen "klisékre". Kikérem magamnak...
Azért azon elgondolkodtam, hogy szegény kislány, aki lassan 16 éves, vajon saját magától ijedt-e meg, hogy úgy visszamaradt a fejlődésben, mintha a 4 évvel ezelőtti önmagát láttam volna viszont. Sebaj.
Amúgy nem tudom, mi van a természettel, de olyan érzésem van, mintha a 10-12 évvel ezelőtti "imáim" csak most hallgattattak volna meg, amikor is éveken át többnyire csak szürkés árnyalatban úszott a tél, nem pedig én a térdig érő hóban. Persze jellemző, hogy nem a Jerry O'connellel kapcsolatos vágyaim teljesülnek, de hát ez van...;)
Na, ennyi most elég is.

Végezetül egy verhetetlen képet mindenkinek!:D (Kattintásra nagyobb lesz!)

ALOHA!